Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
IV. NÉHÁNY JELENTŐSEBB TANÁCSRENDELET BEMUTATÁSA Úgy véljük, a jelen feldolgozásunk nem nélkülözheti, hogy a lakosság egészét vagy nagyobb részét érintő tanácsrendeleteket bemutassuk, előírásaikat értékeljük, hatásukat elemezzük. Természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy valamennyi rendeletet vizsgálat alá vonjunk, inkább csak arra törekedhetünk, hogy a helyi jogalkotás jelentősebbnek tűnő produktumai közül az arra alkalmasakat a tanácsi tevékenység illusztrálására felhasználjuk. Igyekezetünk csupán arra irányul, hogy a különböző tárgyú rendeleteket úgy válogassuk ki, hogy általuk általánosítható következtetések legyenek levonhatók. 1./ A köztisztasággal kapcsolatos helyi szabályalkotás hagyományosnak mondható, hiszen e körbe vágó jogi rendezést már a polgári önkormányzatok idejéből is ismerünk. A tanácsrendszerben 1960-ban alkotta meg a városi tanács 3-as számú rendeletét e tárgyban, a tanácsrendelet a közterületek tisztántartásáról és a háziszemét gyűjtéséről címet viselte. A rendeletben előírások találhatók a különböző jellegű közterületek (utcák, terek, parkok, piac- és vásárterek, stb.) takarítására, ami általában tanácsi feladat, s erről vállalatai — a köztisztasági, illetve kertészeti — útján gondoskodik, a piac- és vásárterek kezelője pedig a munkát megrendelheti. A gyalogjárdák tisztántartását a rendelet a járdával határos ingatlanok tulajdonosainak vagy kezelőinek feladatává tette, s elég részletesen előírta a takarítás módját, idejét is. Külön szabályokat találunk az üzletek, árusítóhelyek előtti részek takarítására. Bár a tanácsrendelet elnevezésében a közterületekre vonatkozó szabályokra utalt, rendelkezései között mégis találhatók előírások az ingatlanok, köztük elsődlegesen a lakóházak belső részeinek takarítására is. Igaz, azzal, hogy a tisztántartási kötelezettségnek a tulajdonos és a bérlő közötti megoszlása a bérleti szerződéstől és a házirendtől függ. A rendeletben rendelkezett a tanács a szemételhelyezés lehetséges helyéről és módjáról, a közterületek szennyezésének tilalmát is részletezte, s utalt a város területén a szeméttel, hulladékkal, a szállított építési és egyéb anyagokkal történő szennyezés megelőzésére, illetve a bekövetkezett károsítás megszűntetésére. Külön fejezet szólt a háziszemét összegyűjtéséről és elszállításáról. A tanács rendeleté kijelölte a város azon részeit, amely területekről a Köztisztasági Vállalat feladata volt a háziszemét rendszeres elszállítása. Az e területen kívüli helyekről a háziszemét elvitele vagy alkalmas megsemmisítése az ingatlan tulajdonosának volt kötelessége. A tanácsrendelet megadta a háziszemét fogalmát, de körvonalazta azt is, hogy milyen hulladék nem minősül annak. A háziszemét ingatlanon belüli tárolására, az elszállítás előkészítésére, a fedett szemétgyűjtő tartályok kiürítésére részletes rendelkezéseket találunk. Úgy véljük, érdemes kiemelni a rendeletnek azon kitételét, mely szerint „a szemetes tartályokat szeméttel vagy üresen tilos közterületen tárolni”. Sem az akkori időkben, különösen pedig manapság nem lehet jelét látni annak, hogy ezt a tilalmat bárki komolyan vette volna. Pedig a jogalkotó még arra is kitért, hogy a tanácsi építési és egészségügyi 134
