Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

szankciókra példák. Ezek közül megemlíthető a lakóházak házirendjének súlyos és ismételt megsértése esetén a lakásbérleti jogviszony felmondással történő megszüntetése, a vásárokról és piacokról szóló tanácsrendeletben a piac rendjét súlyosan megsértő személyeknek a piacról aznapra, vagy határozott időre történő kitiltása. Ide sorolható meghatározott kedvezmények elvesztése is, mint joghátrány. Pl. a szegedi közterülethasználati tanácsrendelet szerint a díjfizetés alóli mentesség megszűnik, ha az építkezés a szerződésben megállapított határidőt meghaladja. Hátrányos következményt jelentett, ha a kötelezett a tanácsrendeletben előírt munkát nem végezte el, pl. a felbontott útburkolatot határidőre nem állította helyre, a helyreállítást a hatóság az ő költségére elvégeztethette. A példaként említett — a szabálysértések körén kívüli — szankciók azonban az életben nem voltak megszokottak, csupán kivételesen kerültek alkalmazásra, így társadalmi hatásuk sem érvényesült kellően. A meggyőzés hatására jelentkező önkéntes jogkövetés kívánalomként érződött ugyan, de nem igen vált általánossá.

7./ Magától értetődő, hogy a tanácsrendeletek társadalmi szerepe nem zárul le a helyi jogszabály megalkotásával. A helyes tartalmú és a célkitűzéseknek megfelelő rendeletek is csak akkor érik el kívánatos hatásukat, ha a gyakorlatban hatályosainak, vagyis megtörténik végrehajtásuk. Ennek elősegítésére nem elegendő a lakosok állam- polgári öntudatára apellálni, hanem különböző módokon szükséges befolyást gyakorolni a megvalósulás támogatására. E téren a rendeletet létrehozó tanácsi testületnek és az irányítása alatt álló szervezetnek vannak elsődleges teendői, amit különböző társadalmi közreműködés igénybe vételével még erősíteni is lehet.

Számos jelből így utólag is arra következtethetünk, hogy a tanácsrendeletek végrehajtása Szegeden — más településekhez hasonlóan — sok kívánni valót mutatott. Ha ennek okait vizsgáljuk, gyakran lehet észlelni, hogy nemcsak a tanácsrendelet előírásaival érintett lakosok érezték esetenként indokolatlan tehernek a jogi szabályozást, hanem annak figyelemmel kísérésével az a szervezet sem kívánt foglalkozni, melynek egyébként a szabályozás tárgyát képező ügy a működési körébe tartozott.

Ez a magatartás csak úgy lett volna ellensúlyozható, hogy a testületek, elsődlegesen a végrehajtó bizottság, de — időnként és alkalmas témákban — maga a tanács is gyakorolta volna ellenőrzési jogkörét. Ha ugyanis a testületek a tanácsrendeletek végrehajtásának tapasztalatairól következetesen beszámoltatták volna az egyes osztályokat vagy az érintett tanácsi vállalatokat, az minden bizonnyal a rendeletek hatályosulásá- nak erősödését idézte volna elő. Igaz, a testületek munkaterveiben ilyen célkitűzések fellelhetők, találhatók ugyanis olyan napirendek, melyek egy-egy tanácsrendelet megvalósulásának tapasztalataira irányultak. Az előterjesztések, jelentések azonban ezeket nem mindig kezelték súlyuknak megfelelően, s a tanács vagy a végrehajtó bizottság sem kérte ezt következetesen számon. A tanácsi bizottságok munkájában is csak kivételesen lehetett felfedezni a tanácsrendeletek végrehajtásának ellenőrzését. Mindezek a helyi jogi rendezés társadalmi szerepét, eredményességét kedvezőtlenül befolyásolták.

128