Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

VI. Gyengélkedő gazdaság – emelkedő szellemi élet (1919-1945)

sa első szabályait a temesvári rabbi készítette. Ez volt a város első kulturális egylete. A régi zsidó templom a mai Skála áruház közelében 1814-ben már állt.

A zsidó népesség a 19. században gyors növekedésnek indult Makón. Még 1773- ban alig 200-an, 1835-ben már 1111-en éltek közülük Makón. Vallásuk magas gyermekáldást kívánt, különösen az ortodox családokban született sok gyermek. A makói zsidóság nagy része kereskedéssel foglalkozott. Az összeírások arról tanúskodtak, hogy vallási rituális szokásaikat követve jobbára szegényesen éltek. A zsidó városrész gyorsan zsúfolttá vált. Az 1821-es árvíz házaik zömét elpusztította. Néhány év alatt rendezettebb állapotban épült újjá városrészük.

A reformkorban a makói zsidók szellemi vezetője Sveiczer Fábián hitközségi jegyző volt. 1814 augusztusában Magyarországon ő tartott először zsinagógában magyar nyelven istentiszteletet. 1850 körül a város lakosságának 5,5%-a volt zsidó, ez 1296 főt jelentett. Templomuk, kórházuk, saját mészárszékük volt, iskolát tartottak fenn, a Jángor határrészben új temetőt nyitottak meg. Fő jövedelmi forrásukat a kóser bor eladása, a kóser állatvágási és húsmérési jog adta. Az ún. zsidó községnek a különállása a várostól 1851-ben szűnt meg.

Ullman Salamon rabbi idején 1862-ben a gyülekezeten belüli viták a neológok (újítók) és az ortodoxok (konzervatívok) végleges különválásához vezettek. A szakadást jogilag az 1868-69. évi zsidó kongresszus mondta ki a köztük levő dogmatikus különállás miatt. 1871-ben alakult meg végleg az ortodox hitfelekezet Makón 228 fővel. A többség neológ maradt. Neves rabbijaik közé tartozott a tudós Fischer Antal Énoch (1864-1896), aki Makai Emil költő apja volt, a modernizálás és a magyar szellem elkötelezett híveként ismert. Az ő időszakában újították fel a neológok a zsinagógájukat. A másik kiemelkedő rabbi, Kecskeméti Ármin (1898-1944) volt, megírta a Csanád megyei zsidók, s benne a makói zsidóság történetét. Rabbisága idején (1911— 1914) épük fel az impozáns méretű, a régi városképet meghatározó nagy kupolás zsinagóga, amit 1966-ban bontottak le végleg.

Az ortodoxok önálló pecsétet készítettek maguknak, saját anyakönyvet vezettek, külön fürdőt és iskolát működtettek, valamint külön temetkeztek. A város is támogatta intézményeik működését. 1895-96-ban épült fel az ortodoxok új zsinagógája, aminek felújítására most, az új évezredben került sor. Galíciai és lengyel területekről is vándoroltak be zsidók a városba. Fő kereskedelmi cikkeik a hagyma, a pékáruk, a textilek, a papír- és egyéb ipari termékek. Az óhéber vagy a magyar anyanyelvű prédikációk körüli viszályok kiéleződésének csillapítására 1912-ben hívták Makóra Vorhand Mózes rabbit.

Az I. világháború próbára tette a makói zsidóságot is. Az elesett zsidó hősök neveit 1922-ben emléktábla örökítette meg. Mivel Makón a zsidóság viszonya a többi felekezethez békés volt, képviselőiket a városban köztisztelet övezte, atrocitások velük akkor itt nem történtek. A cionista mozgalomnak sem akadtak helybeli követői. 1920- ban már 2380 zsidót regisztráltak Makón, ez az akkori lakosságnak 6,4%-a volt. Számuk a trianoni békeszerződés után az elcsatolt területekről való betelepüléssel megszaporodott, majd a gazdasági fellendülés tovább növelte jelentőségüket a város és környéke életében, gazdaságában és kultúrájában.

265