Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)
54. 1918. november „...A szellem és a szépség igézetében...” „Espersit Jánosnak Egy rab dalai mind, ezek a versek, Ki börtönéből a jövőbe zengett. Börtöne volt a régi, rút világ, Innen röpíté vágyai nyilát. Körötte bús rabtársai topogtak Szűk udvarán a szürkülő napoknak. De néha jött, mint távoli ígéret, Valaki, aki bátran messzenézett. Valaki, aki a lelkembe látott, És látta ott az igazabb világot. Ilyen voltál, te János. Ma neked Zengem az első szabad éneket. Szeged, 1918. november” FORRÁS: Az eredeti, tintával írt kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Espersit-gyűjtemé- nyében. Juhász Gyula: Első szabad ének. Espersit Jánosnak. Espersit János és köre. Espersit János hódmezővásárhelyi, majd makói újságíró, azután ügyvéd, radikális köztársasági politikus, a művészek és művészetek egyik makói mecénása volt. 1879- ben a Torontál vármegyei Nagyszentmiklóson született egy tizenkét gyermekes foltozószabó családjában. (Ez a település adta a magyar és egyetemes kultúrának a 18. századi nyelvész-költőt, Révai Miklóst, majd Bartók Bélát is.) Az elemi és polgári iskola osztályait már Makón járta, azután 1898-ban a vásárhelyi gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Nem volt jó tanuló, de a számára kedves tantárgyakkal szívesen és jó eredménnyel foglalkozott. Az iskola Petőfi-önképzőkörének szelleme döntő befolyással volt személyiségére, pályadíjakat nyert, szavalt, ifjúsági könyvtárosként és a kör titkáraként is működött. Később Tornyai János és Endre Béla baráti körének tagja lett, lelkesedett az irodalom, a művészetek iránt, érdekelték a jogi és politikai kérdések. 227
