Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

V. Fénykor árnyékokkal (1849–1918)

ni szíveskedjék. Intézkedéseinek eredményét folyó évi február hó 20-án ezen igazgató kormányszék tudomására hozni el ne mulasztandja.

Kelt Budán, 1864 Február 8-a.

Gróf Pálffy Móritz s. k. altábornok

Makó, Lele, Földeák községek Érd. Elöljáróinak azon felhívás adatik ki vissza- várólag, miszerint a kérdéses élelmezési eljárás iránt Makón folyó hó 8-án, Földeákon pedig 9-én délelőtt fogok tanátskozmányt tartani. Miről községi elöljárókat, s ezek által a bizottmány tagjait miheztartás végett ezennel értesítem.

Kelt Makón, 1864 Martzius 1-én.

Török főszolgabíró m. k.”

Forrás: CSML ML Városi Tanács iratai 383/1864.

Az ínségleves receptje.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leglényegesebb kérdése, a jobbágyfelszabadítás a földnélküli zsellérek és uradalmi cselédek nehéz sorsát nem oldotta meg, hiszen földosztást nem eredményezett. Ha házuk volt is, a föld, amin gazdálkodhattak nem tudta ellátni családjukat. Kölcsöneiket munkájukkal törlesztették, így továbbra is kiszolgáltatottak maradtak.

Az állam számára is csak adóalanyt jelentettek, ha nem tudták adójukat kifizetni, mindenüket elárverezték. Magyarországon a földnélküli munkásság száma az 1860- 70-es években duplájára nőtt. Olcsó munkaerejüket felhasználta a még gépeket alig alkalmazó nagybirtok. A korszerűtlen gazdálkodás azonban nagyon alacsony termésátlagot eredményezett, amit tetézett az a tény, hogy a talajerőt ebben az időben nálunk még nem pótolták vissza, mint például a nyugati országokban. A 19. századi folyószabályozások után nőtt a kiszáradt területek nagysága, és a folyam menti erdők visszatelepítése is lassan haladt, így a magyar mezőgazdaságot mind a szárazság, mind a sok csapadék katasztrófaszerűen sújtotta.

1862-64 között az aszály 15 vármegyét érintett közvetlenül, köztük Csanád és Csongrád megyét is. Makó akkor 27-28000 lakosú mezőváros volt. Határában nem alakult ki nagybirtok, a Csanádi püspökségnek is csak párszáz kát. hold szántója terült el itt. Az 1863. évi adatok szerint Makón 6734 teljesen földnélküli személy élt, a lakosságnak ez mintegy a negyede. 100 holdon felüli birtokon csak 11 család gazdálkodott. Iparral és kereskedelemmel 1550 család foglalkozott. Évente négyszer volt országos állat- és kirakodó vásár szerdán és pénteken hetipiac.

1863 tavaszán az elmaradt őszi és téli esők miatt a vetések és zöldségfélék alig keltek ki, a fagyok a gyümölcsösöket tették tönkre. A keleti marhavész miatt eladhatatlan jószágok takarmányát a gazdák nem tudták megfizetni, éppúgy, mint adóikat sem. Az ínség sújtotta területekre Stájerországból és Ausztriából szerezték be a burgonyát és a szénát. Makó adóhátralékáról és az aszálykárokról az adóhatóságokhoz benyújtott kérvényből értesülhetünk.

200