Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

IV. A város felvirágzása a 18–19. században

Érezni a kés döfésit Attól a kit nemzettünk,

Kiben mint egyetlen egyben Volt szülei reményünk;

Látni testvért testvéréhez Közelíteni gyilokkal Halálos csapást irányzó S vérrel kevert karokkal.

Érezni a szüle s testvér Félhalt testén mint gázol,

A fi s testvér, s hogy már többet Nem ölhet azon jajok

Milly borzasztó kimúlás ez!

Vándor, te csak képzelni Sem vagy képes, mint mi sem azt Voltakép lefesteni.

Illy kínzás közt végezett ki Minket tulajdon vérünk, Balgatagul szeretett és

Rossz úton járt gyermekünk.

Endrei János: hogy társul Egy kéjhölgyet bírhasson Kevés, de igaz vagyonkánk Bírásához juthasson.

Ezer nyolcz száz harmincz hétben Böjt-elő húszadikán Midőn mind a hárman aludánk Édes éjfél táján.Szülék! Vérsírunk alján is Intve kérünk titeket,

A kedvezés el ne rontsa Kedves gyermekeiteket

A magzatot szeretni kell:

De ah! Itten hibázni Könnyű; s a megiramodott Lovat bajos fékezni.

165