Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
Kívánjatok ti porunknak Békés pihenéseket! Mi mondjuk, gyermekeitekben Lássatok örömöket! Kis János, poésist tanuló” Forrás: P. Makón Böjtelő hó 21. napján 1837. Ugyan ezen gyász esetre P. Makai Ref. Oskolában poesist tanuló nevendékek által készített versek. Kinyomatott Bartha Mihály, könyvkötő költségén Szegeden, nyomatott Grünn János betűivel. Búcsúztató sírvers. Endrei János 22 éves makói szűcsmester legény 1837. február 19-én újólag összeveszett szüleivel, akik Pintér Klárával tervezett házasságába nem egyeztek bele. A veszekedések már napokkal előbb kirobbantak a házassági hír kapcsán, aminek az volt az elsődleges oka, hogy a választott lány laza erkölcsei miatt nem éppen a legjobb hírnek örvendett Makón. A fiú már napok óta fontolgatta szülei meggyilkolását, akikben tervének gátját látta. Tettéhez a végső lökést a 19-i esti heves szóváltás adta. A család este kilenc óra tájban lefeküdt. Endrei János fehér ruháját durva ócskával váltotta fel és az asztali kések közül kiválasztott egy nagyobbat, amit maga mellé a varróasztalra helyezett. Először fél tízkor, majd fél tizenegykor akarta végrehajtani tettét, de annak elkövetésétől visszariadt. Eláromnegyed tizenegykor harmadszorra kelt fel, és erőt merítve, alvó apja torkát keresztül szúrta, majd még három sebet ejtett rajta. A zajra felriadt anyja, aki hiába könyörgött az életéért. A megvadult fiú tizenhét szúrással, vágással mészárolta le édesanyját. A tizenhárom éves kishúgát két szúrással gyilkolta meg a magából kivetkőzött Endrei. A szörnyű tett elkövetése után a már halott apjának tenyerén vágásokat ejtett, abból a célból, hogy támadóival szembeni védekezés látszatát keltse. A véres kést az udvari kútba dobta, kezét megmosta és kívülről betörte a ház ablakait, majd nagy lármát csapva, mintha zsiványok üldöznék, felverte a szomszédokat, akik azonnal értesítették a hatóságokat. Endrei Jánost gyanúba fogták, aki néhány óra múlva töredelmesen beismerte tettét. Endrei János ügyét Csanád vármegye bűnfenyítő törvényszéke 1837 májusában kezdte el tárgyalni. A vádat Bíró Imre vármegyei tiszti főügyész, mint felperes képviselte, aki becsatolta a februárban kivett tanúvallomási jegyzőkönyveket, orvosi látleleteket. Az első rendű vádlott mellett perbe fogták Pintér Klárát és annak anyját, Molnár Ilust, akiket a gyilkosság kitervelésében való részvétellel vádoltak. A gyilkos védelmét Cseresnyés István vármegyei kirendelt tiszti alügyvéd látta el, aki azt próbálta meg bebizonyítani, hogy Endrei eszét a szerelem és a szülei iránti gyűlölet elvette. A védelem védekezését elutasították, mert Meskó János Csanád vármegye főorvosa a gyilkost épelméjűnek nyilvánította. A verdikt május 12-én született meg, melyben Endreit „jobb kezének, mellyet attyja, anyja, és testvére vérébe meg fertőztetett, előre bocsájtott levágatására azután pedig a hóhér pallosa által leendő élete vesztésére” ítél166
