Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

IV. A város felvirágzása a 18–19. században

Bagaméri Mihály és Sípos Mihály szomszédságokban lévő ugyancsak ingái szőlőmet — Anna és Treszka lányaimnak a szőlőkből mostan semmit sem hagyok azért; mivelhogy ők már a szőlő juss fejében egyenként negyven forintokkal ki vágynak elégítve; hanem mivel még Erzsébet, Földeákra férjhez ment leányom a szőlőkből semmi részt nem vett; arra nézve az az akaratom; hogy Mihály és János fiaim Pomlényi Pál szomszédságában, az Ingái kaputól nem messze fekvő szőlőmet egyformán felosztozván, ők adjanak Erzsébet leányomnak negyven forintokat; a kitett helyen lévő szőlő pedig említett fiaimé légyen.

4. Az kert alatt lévő szőlőmet, amely Ferenc fiammal való együtt lakásunk ideje alatt szereztetett, ugyan ezen fiamnak hagyom.

5. Néhai Albert fiam özvegyének mostan semmit sem hagyhatok, mivel ő már mindenből kielégíttetett; fiaimon pedig keresete annyival inkább nem lehet, mivel néhai férjének temetésére 63 forintot költöttem, melyet őtőle mind ez ideig soha sem kívántam. Ezen menyemtől származott unokáimnak is jussa mind a tekintetes úri, mind a nemes vármegye törvény székei által meg lévén határozva, ő azoknak feltartására köteleztetik: ami pedig az unokámnak férjhez menetele, vagy halála esetére a tisztelt törvényszékek énnékem, vagy fiaimnak meg ítéltetett egy fertály földet illeti, ez legyen fiaim közül azé, aki annak bírására a méltóságos földes uraság által legalkalmasabbnak ítéltetik; és ez a többit, másból elégítse ki az szerint, amit ezen föld érne.

6. Mihály fiamtól való Katalin unokámnak hagyok négy párnát, egy derékaljat, két lepedőt; a többi ágyneműkön pedig 3 leányaim osztozzanak: Egyéb házi ingóságok iránt az lévén az akaratom, hogy azok mind Ferenc fiamé légyenek.

Mely testamentomi rendelésemet, nevem után húzott kezem kereszt vonásával erősítem. Makón 29. november 1823. Előttünk, mint meghívott bizonyságok. Szekeres Antal esküdt, Bánfi Péter nótárius. Néhai Gilicze Ferenc özvegye Herczeg Rúzsa X.”

Forrás: CSML ML V. A. 101. o. Végrendeletek. 370. Magyar.

Gilitze Ferencné Herczeg Rozália végrendelete.

A végrendelet, jogügylet, melyben a végrendelkező a maga jogainak, főképpen vagyonának halála utáni sorsát szabta meg. Készítéséről a 18. századig nem rendelkeztek törvények. Az 1715. évi 27. te. szerint végrendeletet hiteles helyeken, vagy tanúk előtt szóban, vagy írásban tehettek, de mindenképpen jegyzőkönyvet vettek fel róla. A megye településein, így Makón is a végrendelkezés általános volt a vagyonos parasztok között. A végrendelkező az esküdtek, és a bíró, vagy a jegyző előtt tett nyilatkozatot örököseiről, vagyonának felosztási módjáról, tartozásairól, kintlévőségeiről

150