Berta Tibor: A szegedi községi tanyai iskolák adattára - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 31. (Szeged, 2002)

Tanítói életrajzok

Egyesületet. Lázár György polgármesterrel együtt mozgalmat szervezett és annak eredményeképen Szeged a Rákóczi-szoborral gazdagodott. Ő alakította meg az állatvédő egyesületet, huszonkilenc éven keresztül tagja volt a közgyűlésnek, 1911 óta tagja a fiatalkorúak felügyelő hatóságának. Vass Mátyáson és Nemecskay Istvánon kívül ő az egyetlen szegedi tanító, aki a Tudományos Akadémia előterjesztésére iskolai és is- kolánkívüli működésének elismeréseképen megkapta a Wodianer -alapítvány 500 pengős pénzjutalmát és elismerő levelét. Ez az érdemekben és eredményekben annyira gazdag tanítói pálya záródott le november elején, a kultuszminiszter nyugdíjazó rendelkezésével, amely váratlanul érte a város közönségét. Kétségtelen, hogy Lantos Béla, mint nyugalmazott iskolaigazgató is talál majd módot és alkalmat a népnevelés ügyének további szolgálására, nagy kár lenne, ha munkás pályáján szerzett értékes tapasztalatai nem kamatoznának többé. Beszélgettünk Lantos Bélával, megkértük, mondja el kissé furcsa nyugdíjaztatásának körülményeit. — Október 3-án este értesültem nyudíjaztatásomról, amikor Kiss Károly tanfelügyelő úr a városi közgyűlésen ezt elmondotta. Annak ellenére, hogy a nyugdíjaztatásom már napokkal hamarabb leérkezett a tanfelügyelőséghez, nem mondották meg nekem, nagy titokban tartották. Hogy miért? Nem tudom. Csak a közgyűlésen hangzott el — mindenki nagy meglepetésére — ez a bejelentés. Megvallom, a tanfelügyelő úr kijelentése, nagyon meglepett. Szinte nem akarom elhinni, hogy a kijelentés megtörtént. Még pedig azért nem, mert többszöri tárgyalásunk alakalmával mindig kijelentette, hogy a felügyelő-igazgatói megbízatásra szükség van. Ezt mondotta a szegedi tanítói járáskor elnökének, Veszelovszky Józsefnek is, aki a tanügy érdekében kérte a felügyelő-igazgatói megbízatás fenntartását. Azonban legjobban igazolja és bizonyítja a tanfelügyelő úr azon álláspontját, hogy e megbízatásra szükség van, az a felterjesztés, amelyet 1932 június hó 30-án 2212- 1932. tanfelügyelői szám alatt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez küldött, és amelyben kéri a tanítás alóli további felmentésemet és a belterületi községi elemi népiskolák látogatásával való megbízatásomat, mert ez „szükséges” és „helyes”. A miniszter a felhozott indokok alapján a megbízatást továbbra is megadta. A felügyelőigazgatói megbízatásról és ennek fontosságáról, szükségességéről alkalomadtán még el fogom mondani véleményemet.-A tanfelügyelő úr kijelentésével kapcsolatban arra is rá kell mutatnom, hogy az iskolákat szakszerűen látogattam, a tanító-testülettel megtárgyaltam az iskola belső- külső ügyeiket, az iskola felszerelését, a tanítótestület munkásságát, szakszerű működését. A mindenre kiterjedő tárgyalásról jegyzőkönyveket vettünk fel, amelyeket a tanfelügyelőséghez beterjesztettem, s amelyek másodpéldányai tanfelügyelői iktató számmal ellátva, jóváhagyva hozzám visszaküldettek. Ezek a felügyelő-igazgatói irattáramban mind megvannak. — Igaz ünnepélyeket is rendeztem, de csak a vezetésem alatt álló belvárosi községi elemi fiúnépiskolánál. Ez kötelességem is volt. Ezekre a kiválóan sikerült iskolai ünnepélyekre nemcsak én, hanem a mindig nagy számban jelenlevő közönség is nagy örömmel gondol vissza. Megtartottam a trianoni évforduló napján a szegedi Országzászlónál még eddig az egyetlen iskolai tiltakozó ünnepélyt, amilyen itt még nem zajlott le! Megkérdeztük Lantos Bélát, hogy nyugalombavonulás alkalmából kapott-e valami elismerést a várostól és az iskolai hatóságtól? — Erre a kérdésre nem válaszolok — mondotta. — Nem szeretném a tanítóság lelkében élő hatalmas ügyszeretetei, munkakedvet, lelkesedést lerombolni.

87