Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
átmenő elosztása. Az egyes címsorokat kb. 3 és fél cicerós hézagokkal választották el, a sorokat petites kőzetdarabokból összerakott díszítéssel is elkülönítették. A címlapon két féle hullámvonalból álló 2-2 sor látható. A szedésben feltűnő, hogy a szavak tulajdonképpen Kapitälchen betűkből valók, ám mindenik szóba beleszedtek (az adott Kapitälchen betűhöz tartozó) verzálisokat is, néha egyet, néha többet. Ilyen pl. az „invic- ti” szó: InVICtI. (20) Ez a szedési eljárás a Grünn-nyomdában már az 1810-es évek közepén előfordul. Pl. az 1815-ben megjelent, a Szeged városi tanács és a piaristák között 1719. augusztus 5-én létrejött szerződést közlő, a kegyesrendi iskola történetét leíró 16 oldalas füzet címlapján. (Domus Szegediensis clericorum regularum scholarium piarum ... stb.) Aligha szerencsés szedésmód: a kapitälchenes szavakba kevert verzálisok nehezítik az olvasást, ami azért sem könnyű, mert az „U” betűk helyett mindkét munka címében „V” betűket helyeztek. Az utóbbi eljárást több nyomda alkalmazta még a 19. sz. első évtizedeiben is a latin nyelvű címekben, szövegekben. Más alkalmi, köszöntő nyomtatványok is készültek a szegedi nyomdában az 1820- as években. Tipográfiai bemutatásuktól el kell tekintenünk. Grünn nyomdájából 1810-1827-ben 169, bibliográfiailag számbavehető nyomtatvány került ki. Ezek legnagyobb része könyv, egy-egy nevezetes, vagy ünnepélyes alkalomra készült füzet. Legbőségesebb a termés 1825-ben: erre az évre 16 nyomtatványt sorol fel a már többször említett Grünn-bibliográfia. A helytartótanács éberen őrködött a cenzúrára vonatkozó rendelkezések betartásán és betartatásán a helyi hatóságok által. Pl. 1829. április 19-i rendelkezésére a szegedi tanács kiküldte Müller Ferenc kapitányt, aki május 21-én jelentette: „némely botránkoz- tató kisebb kinyomtatott imádságos s’ énekes könyvecskéknek mind az azt árulni szokott kofáknál, mind pedig a Typographiában találtatnak elszedettetése a jövendőben való kinyomtattatásaiktól eltiltsam, kiküldettem”. Majd felsorolja, hogy Balogh Istvánná helyi lakostól négy könyvet összesen 13 példányban foglalt le. („Négy istenes énekek”, „Egy szép történet és imádság”, „Két istenes énekek”, „A Fáraó maradékainak” c. műveket.) A nyomdában pedig lefoglalta 5 különböző könyvnek krúdában [hajtogatás nélküli ívekben] álló nyomatait, amelyek együttvéve 92 koncot tettek ki. (1 konc = 25 ív. Egyik papírkereskedelmi mértékegységként használták.) A kofától lefoglalt könyvekhez képest még három egyéb mű nyomata is a listára került: „Három igen szép és 47 20. ábra
