Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
új ájtatos imádságok”, „Hét mennyei Karok”, „Egy szép történet; imádság” c. nyomtatványok. A kapitány ezeket csomókba kötöztette, egyszersmind meghagyta a nyomdának, hogy ezentúl „semmi olyas legkissebb írásokat vagy könyvecskéket az illető helyen leendő engedelem kinyerése nélkül kinyomattatni ne bátorkodjon.”12 Az említett munkák vallásos tárgyú művek voltak, amelyeknek több darabját számos más magyarországi nyomda is előállította. A szegedi kapitány feltehetően csupán a helytartótanács utasítása iránti engedelmesség alapján találta a szóban forgó munkákat „helyteleneknek”. Közigazgatási nyomtatványok Az 1810/20-as években a kormányszékek egyre többféle kimutatás rendszeres beküldését kívánták a szabad királyi városoktól és a vármegyéktől is. A városi élet fejlődése, a városrendezés megindulása, a kövezések megkezdése, az áruforgalom növekedése stb. már e két évtizedben is új nyomtatványféleségek előállítását követelte Szeged tanácsától is. A közigazgatást, a városgazdálkodást, a közegészségügyet, az iskolai oktatás fejlődését szolgáló nyomtatványok köre kiszélesedett. Az 1810/20-as években növekedett pl. az „A” és „B” ívek jelentősége. E táblázatok latin és magyar nyelven készültek. Latinul Summarium Loci, magyarul Háznépi lajstrom a címük. Az „A ív” illetve a ,,Phylera B” lapok a városi tanács által végrehajtott összeírás eredményeit összegzik adókivetés céljából. Az összeírás a palánki, a ró- kusi és az alsóvárosi plébánia hatókörébe tartozó városrészekre terjedt ki. Egy-egy plébániához a város külterületének meghatározott része is hozzátartozott. Az ívek összesítve közük a házak, a családok, a férfiak társadalmi rangjuk, foglalkozásuk szerinti számát, a nők számát, külön a lakosok 1-17., 18-40. évesek és a 40. életév felett levők, a nem bevett vallásfelekezetűek, a távollevők, a kiszolgált katonák, az idegenek számát. Észrevételek rovat is van. Az erősen tagolt táblafejjel bíró űrlapot az 1840-es években már csak magyar nyelvű változatban készítették. Helység summás Táblázatja címmel. A szegedi Summarium Loci (Phylera B) táblázatűrlap helyben történt nyomását már az 1810-es években több adat igazolja. Fennmaradt az 1810-es állapotot feltüntető ív is. A tanácsülések 1815. évi mutatója (4283. sz.) szerint a tanács Grünn Orbánnak „ab impressionem Phylerarum” (az íves táblázatok nyomtatásáért) a kamarai pénztárból 179 forint 10 xr-t utalt ki. Az 1818. évi tanácsi mutató szerint szintén szóba kerültek a Grünn-nyomdában készült íves Phylera táblák. (Itt 11041. sz. van feltüntetve, ez azonban elírás lehet, mert ilyen nagyságú ügyszám a városi tanács jegyzőkönyvében ekkor még nem fordul elő.) A példaként említett két kiutalás iratait a már említett nagymérvű levéltári selejtezés megsemmisítette. E kimutatások jónéhány szép példája azonban fennmaradt Szeged város tanácsának irataiban.13 Grünn Orbán nyomdája az 1810/20-as években a Phylera B táblákból Csanád vármegye számára is készített.14 Szeged város által fizetendő állami adók rendszere 1715 és 1850 között többször változott, azonban az adónövekedés tendenciája állandó volt. Csupán a királyi vagy hadiadó 1819/20-ra 25 080 Ft, 1842/43-ra már 32 582 Ft. Mindkét esetben a hadiadó különböző tételekből tevődött össze, amelyek részletezését az 1810-es évektől alkalmazott, évenként az adózók számára név szerint kiállított kisnyolcad rétű lapok mutatják. 48
