Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
a következő két szó (ami újabb sor) Cicero Antiqua Versalien betűből szedett, míg az „officiumja” szó (önálló sorként) az 1773. évi XXXIX. Text Longa betűből való. A kötetben számos iniciálét is láthatunk, több helyen (pl. 116., 313. old.) pedig találkozunk a már ismert áthúzott f. Iy betűkkel is. A Rósás kert imádságos mű, tipográfiailag távolról sem olyan egységes mint pl. az 1824. évi Szikszai-féle, vagy az 1826. évi Próba ... c. munkák. Oka lehet, hogy e könyv szerkezete jóval komplikáltabb az előbbieknél, másrészt a tipográfiai változatossággal a könyv iránti kereslet növelését is előmozdíthatta Grünn Orbán. Az 1810-es évek elejétől 1828-ig terjedő időben a szegedi nyomdában több tudományos kötet is napvilágot látott. Két munkát emelünk ki közülük. Az egyik 1816-ban jelent meg: Zentai ütközet. Irta: Ugróczi Ferencz Kegyes Oskolabéli Pap Szegeden. Nyom. Grünn Orbán’ Betűivel. 1816. Nyomdatörténetileg több szempontból is érdekes. Az 1697. szeptember 11-i, Zenta melletti ütközetet tárgyalja. A csatában Savoyai Eugen herceg, osztrák császári hadvezér csapatai döntő győzelmet arattak II. Musztafa török szultán serege felett. A nevezetes ütközet hozzájárult az 1699 januárban kötött karlócai békéhez, amely a 150 éves magyarországi török uralom megszűnéséhez vezetett. Éppen emiatt számos leírás látott napvilágot a csatáról. Ugróczi munkája után később megjelent önálló feldolgozások közül említhetjük Dudás Gyula 1885-ben, valamint Tamás Péter Savoyairól szóló, év nélkül, a Mulattató és hasznos olvasmányok a magyar nép számára c. sorozat 18. köteteként megjelent műveit. Legújabban Zenta modem monográfiája számára a Zentai Monográfiái Füzetek 37. köteteként (1995.) látott napvilágot egy feldolgozás, amely közli Savoyai 1697. szeptember 15-i, I. Lipót császárhoz intézett jelentésének magyar fordítását is. Ugróczi nagy forrásapparátussal ellátott könyve a későbbi, bekötéskor történt körülvágás után 107 X 170 mm-es papírméretű, 18 X 32 és fél cicerós tükörrel bíró, 64 oldalas terjedelmű. A könyv eredeti borítójának rajza felkeltette Firtinger Károly, a hazai nyomdászat története egyik krónikásának érdeklődését. Leírásából kiderül, hogy a fedélen egy antikszerűen épült díszkapuból kilépő férfialak látható, amely talán Savoyai személyére utal. A könyvet „csinos kiállítás” jellemzi.8 A szegedi Somogyi-könyvtár példányán a borító már nem látható, mert a bekötéskor (vagy talán még korábban) eltávolították. Előzékként megmaradt a csatajelenetet ábrázoló több színű rézmetszet, amelyről leolvasható, hogy eredeti rajzát az olasz származású Barzellini József készítette Vedresházán, a metszés Rieder Lőrinc munkája. A képen szereplő számokat (1-12.) a képaláírás alatti felsorolásban részletezi a metsző. Ugyanennek a képnek az eredeti, nagyobb méretű változatát Vedres István a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlotta. (Az ajánlás az eredeti képen olvasható). A kötet a szegedi tipográfia-történet szempontjából elsősorban azért nevezetes, mert csaknem egészében az Egyetemi Nyomda 1814. évi betűmintájában látható betűkből szedték. A címlapon a „Zentai” szó a Tertia Antiqua Major verzálisából, az „ütközet” szó Garmond Antiqua verzálisából, az „írta” szó Petit Antiqua verzálisából, a szerző neve Media Antiqua verzálisából, a „Szegeden” szó a Grünn birtokában 1801 óta megvolt kurzív betű kb. 12 pontos fokozatából szedett. A kötet 24 fejezetre tagolt, a fejezetek élén sorszám látható középre állítva. A főszöveg az 1814-es Cicero Antiqua Mi- norbó\ szedett, kb. 6 pontos sortágítással. A lapalji jegyzetek ugyanezen betűből valók, a sorköz kb. 4 pontos. A 62-63. oldalakon felsorolt forrásművek jegyzékét ugyancsak a fenti betűből szedték, az egyes tételek közt kb. 8 pontos tágítással. 42
