Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

5. Grünn János nyomdája 1835–1857

tájában cicerós szövegbetűként láthatunk. A kevert szedés ellenére ízléses nyomat. Bizonyítja a szegedi izraelita hitközség ekkorra már jó anyagi helyzetét is.

Grünn János nyomdájából 1847 végéig (beleszámítva az 1835 első hónapjaiban készült munkákat is) 234 bibliográfiailag feldolgozott nyomtatvány került ki. Ebben nincsenek benne a városi, a különböző vármegyék számára készített táblázatlapok és egyéb nyomtatványok, pl. iktató- és mutatókönyvek, adókönyvek, pénztárkönyvek, vásári cédulák, levéltári őrjegyek, ítéletek űrlapjai, stb. és az egyéb, bibliográfiailag nehezebben számbavehető nyomtatványok.

A közigazgatási nyomtatványok készítése a szegedi Grünn-nyomda 1848 előtti csaknem ötévtizedes fennmaradásához jelentős mértékben hozzájárult.21 Szeged város, Csongrád, Csanád vármegyék mellett egy sereg település is rendelt 1848 előtt különböző hivatali nyomtatványokat Szegeden: így pl. Dorozsma, Hódmezővásárhely, Szentes, Makó, Félegyháza, Halas, Majsa, Horgos, Nagybecskerek, Szabadka stb.

Grünn János számára Szeged város legelőször 1835. június 20-án utalt ki pénzt nyomtatványkészítésért. 1841. augusztus 3-ig váltóforintban 4420 forint 40 xr-t, 1842. március 3-tól 1847 végéig pengőforintban 6783 forintot fizetett ki a városi tanács Grünn-nek. A különválasztás azért fontos, mert 1 pengőforint 2,5 váltóforintnak felelt meg. Eszerint a város 1841 második felétől jóval több nyomtatványt rendelt, mint a megelőző években. A váltóforintokat pengőforintra átszámítva 1772 pengőforintnak felelt meg, így egy évre átlag 253 pengőforintnyi kifizetés, a pengőforintban kifizetett végösszeg szerint 1 évre átlag 1130 forint jut. Mindezt figyelembe véve arra következtetünk, hogy a városi tanács nyomdai megrendelései mennyiségileg és fajtáikat tekintve is az 1840-es években tekintélyesen megnövekedtek.

Különösen az adózás 1842-től Szegeden bevezetett új rendje kívánt a korábbihoz képest új nyomtatványfajtákat. A lakosságra kivetett adók, a honoráciorok által felajánlott önkéntes adók és azok nyilvántartása is új adókönyveket, új - egyének számára szolgáló - adónyomtatványokat követelt. A helytartótanács számára a korábbinál bonyolultabb, több adatot tartalmazó, új táblázatűrlapok készítése vált szükségessé (pl. a rozskenyér piaci árának kimutatására szolgáló űrlapok.) Újfajta nyomtatványt készíttetett a városi tanács a szegedi zsidók 1830-as évek végétől történő évenkénti összeírására, újfajta nyomtatványt a királyi adókirovás, valamint a városi pénztárnak az adótartozásai feltüntetésére, a város évi költségvetésének kimutatására stb. Természetesen folyt a korábbi évtizedekből ismert, pl. a hadiadó tartozás havonkénti kimutatására szolgáló űrlapok készíttetése is; ezeken is lemérhető a nyomda szedőanyagának, munkájának korszerűsödése.

A hadiadó-tartozás havonkénti kimutatására szolgáló űrlapok (Tabella Menstrua Super Incassatione... stb.) közül az 1841 novemberről szóló kimutatás már olyan, amelynek nyomtatott részeit a Länderer’sehen Buchdruckerei szedőanyagából állították össze. Az 1820-as évekből ismert megoldás, hogy a külzetre is rányomtatták a tabella teljes címét ugyanakkora fokozatú betűkkel, mint a kimutatási oldalon. A papír összehajtása azonban eltérő tördelést követelt. A „Tabella Menstrua” kifejezés, mint a táblázatcím első sora a Nro. 38. Doppel Cicero Antiqua kurrenséből szedett, kb. 16 pontos betűtágítással (a külzeten tágítás nélkül). Az alcím a táblázat esetén két sorba, a külze- ten 5 sorba tördelve, Nro. 18. Tertia Antiqua (Nro. 1.) betűből való. Ugyanezen fokozat betűiből áll a 6 főhasábra tagolt táblázat utolsó hasábjának feje („Observationes”) is.

87