Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
A jegyzék tipográfiailag alig ad újat, becsesebb a művelődéstörténeti jelentősége. Rávilágít pl. arra, hogy a szegedi könyvvásárlók körében többen lehetnek a németek vagy németül is tudók, mint a csak magyarul olvasók. Bizonyára ezért volt nagyobb a német nyelvű könyvek kínálata. A gyakorlati gazdasági élet, elsősorban a mezőgazdaság kérdései és az általános ismeretek iránt azonban a csak magyarul tudó olvasók is sokan érdeklődhettek. A szépirodalom aránylag kis mértékben képviselt a gyakorlati ismereteket nyújtó munkák mellett. A jegyzék kibocsátása a helyi olvasói igény 1830-as évekbeli növekedésének jele, amit a fiatal Grünn János jó üzleti érzékkel igyekezett kihasználni. 1836 tavaszán Grünn János kézbevette nyomdájának közvetlen vezetését is. Az addigi nyomdavezető, Konrád Keresztély munka nélkül maradván, elhatározta, hogy saját nyomdát alapít. Már említett jelentős vagyona, szakképzettsége, 1833 óta választott polgár volta, a megrendelőkkel nyomdabérlőként már jól kiépült kapcsolatai kedvezhettek egy második szegedi nyomda megélhetési feltételeinek. Ráadásul a könyvek iránti igény helyi szélesedése szintén kedvezővé tehette a talajt másik nyomda megalapításához. Jó szakmai felkészültségét Grünn Orbán halála után, a vezetésével Szegeden készült nyomtatványok igazolják. Állásának elvesztése után rövid idővel, 1836. július 23-án kérte a városi tanácsot, hogy a helytartótanácsnál eszközölje ki az engedélyt egy könyv- és kőnyomda létesítéséhez.3 Egy új helyi nyomda felállításának szükségességét és lehetőségét tömören összefoglaló iratában Konrád Keresztély helyesen vette tekintetbe mindazokat a tényezőket, amelyek a nyomdaipar helyzetét, további fejlődési lehetőségeit az adott időszakban Szegeden meghatározták. Kérelmének leginkább a 3. pontjában előadottak bizonyítják, hogy lényegében látta a város népességnövekedésének és ezzel kölcsönhatásban a tőkés gazdasági fejlődésnek elsősorban Szegeden, ezen túlmenően a környező megyékben is várható bekövetkezését. Ezt írta: „3. A Nemes Város mindinkábbi népesedése és kiterjedése, valamint csi- nosbulása és a szép literatúrában naponkénti előmenetele is megkívánja már ma azt, hogy e Nemes Városban még egy könyvnyomtató intézet állítása megengedtessen, minthogy itt több rendbéli iskola intézetek léteznek, és jövendőre nézve az Akadémia felállítása (ti. a pozsonyi jogakadémia Szegedre helyezése. G. E.) iránt is biztos reménységgel tápláltatunk, de ha mind ezek nem lennének is, a nagy népességű Toron- tál, Csanád és Békés megyei helyek szükségei egy ily nyomtató intézetben elég okot szolgálhatnak arra, hogy Sz. Kir. Szeged Városában, mely ezen megyéknek kereskedési pontúi szolgál, és hol úgy szólván megjelenni kénytelenek, még egy ily intézet felállítása megengedtessék.” A tőkés fejlődés közvetlenül megnövelte minden országban a nyomtatványszükségletet, maga után vonta tehát a nyomdák számának és a nyomdászat technikájának fejlődését. Ugyanakkor azonban sok tekintetben hozzá is járult - többek között a polgári liberalizmus nézeteit szélesebb körben terjesztő újságok tömegméretű és gyors előállításával - a kapitalista fejlődés további gyorsulásához.4 Szeged kultúrközpont jellege, ami - fejtegette tovább Konrád Keresztély - a gazdasági élet növekedése nyomán szükségszerűen fokozódni fog, ugyancsak igényli a nyomdaipar kiterjedését. A városi és megyei közigazgatás ügyintézési módjának fokozatosan polgári jellegűvé alakulása több, - az eddigihez képest - igényesebb és változatosabb nyomtatványanyagot követelt. Szeged községválasztmánya már 1833-ban tanúbizonyságot tett arról, hogy üdvöz73
