Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
4. A szegedi nyomda özvegy Grünn Borbála, valamint Grünn Orbán örökösei időszakában 1828-1835
kellett telnie, talán nem túlzás az a következtetés, hogy a Landerer-féle mintalapok kibocsátása 1830 tavaszán történhetett. Länderer pesti üzemének megrendelői matricákhoz juthattak, így maguk öntötték a betűket. Ez pedig feltételezi, hogy a Landerer-betűkkel bíró nyomdák, köztük ekkor már a szegedi is, birtokolta a betűöntő műszert. 1830 táján szerezhette be. Nagy műszaki előrelépés ez a szegedi nyomda életében: megnyitotta a lehetőséget nyomtatványainak változatosabb kiállításúvá tételéhez modernebb betűrajzot adó matricák felhasználásával, helyben előállított betűk segítségével. Mindez olcsóbbá is tehette a nyomdai munkát. A friss öntésű betűk pedig élesebb nyomatat biztosítottak. Az imént említett köszöntő verseskönyv címlapján a következő, a Länderer’sehen Buchdruckerei mintalapjainak egyes típusaiból álló sorokat látjuk: „S.C.R.A. majestatis camerario” = Nro. 11. Cicero Antiqua (Nro. 1.) verzálisából; „maecenati suo optimo” = Nro. 14. Mittl Antiqua (Nro. 1.) verzálisából (27'); „Die 4-ta Augusti 1830.” = Nro. 11. Cicero Antiqua (Nro. 1.) kurrens és verzálisából; „Szegedin” = ugyanannak verzálisából; „Typis Heredum Urbani Grünn”. = Nro. 7. Garmond Antiqua (Nro. 3.) kurrens. A nyomda, szakítva a 18. sz.-i eredetű iniciálék hagyományával, a latin versek iniciáléját is a Landerer-féle, Nro. 38. Doppel Cicero Antiqua verzálisából szedte. (A versek szövege = Egyetemi Nyomda 1824. V. Mittel Antiqua.) 27. ábra A címlapon a legerősebben hangsúlyozott, legnagyobb fokozatú betű szintén új beszerzésű. E 32 pontos, igen erőteljes függőleges vonalakkal bíró címbetű jellegzetessége, hogy a verzálisok talpszerifje Francois Ambrois Didót által 1780 körül kialakított klasszicista betű hajszálszerifjeinek megfelelő, a szárhoz csatlakozásnál nincs hajlat. (Eltérően Bodoni verzálisaitól.) Jellemzi továbbá, hogy a kurrens „t” szárának felső vége ferdére metszett, e ferde vonal azonban ék alakban bevágott, a szár lefelé haladva keskenyedik, az alsó kerekített végződése nagyon elvékonyított és kissé hátrahajló hegyben végződik. A „k” betű kurrens és verzális változatban is azt a sajátosságot mutatja, hogy a függőleges szárhoz csatlakozó előrenyúló felső és alsó szárai kapcsos zárójelre emlékeztetőén hajlított vonalvezetésűek. (28) E betűcsalád más vidéki nyomdákban is megtalálható: pl. az 1829. évre szóló Vátzi Kalendáriom címlapján, valamint a győri, az aradi nyomdában az 1840-es évek elején, további néhány más officinában készült egyes nyomtatványokon is láttuk. Ez a betűtípus már a romantikus tipográfiai ízlés felé mutat. 5* 67
