Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig

hogy a Vedres-féle, a Dunát a Tiszával öszve kaptsoló ujj hajókázható tsatoma 1805. évi német nyelvű kiadásában alkalmazott35 fraktúr betűkhöz képest az 1825. évi Sívány homokságban láthatók kopottabbnak tűnnek. Ennek ellenére a leltár szerinti fraktúr készlet súlyra és fokozatokra nézve is tekintélyes: a tulajdonképpeni fraktúrból 12 fokozattal bírt (kb. 10 pontostól kb. 84 pontosig, köztük két fokozatú, kézírást utánzó betű), a fraktúr egy-egy változatát alkotó schwabachi (kerekded, az antikva felé közelítő) és gót (erősen szögletes) betű csak 11 fokozattal volt képviselve. A fraktúr betűk használatára azonban - a már említett ok miatt - az antikvánál csekélyebb mértékben kerülhetett sor.

60 lat (33,6 kg) különféle díszek, 93,92 kg 5 pontos, feles peri (2 és fél pontos) és 4 pontos négyzetek (kvadrátok), továbbá szaggatott léniák, mérték- és naptári jelek egészítették ki a készletet. A teljes betű-, vakanyag-, lénia-, díszkészlet 61 bécsi mázsa 45 font 26 lat, amelyből azonban Grünn-nek le kellett vonnia a „gyakori veszteséget”: így 55 mázsa 45 font 26 lat súlyú volt az Inventarium lit. B. részben felvett teljes készlet. (30 métermázsa 72 kg). Összehasonlításul megemlítjük, hogy a debreceni nyomda betűkészlete 1825-ben 144, 1837-ben 162 métermázsa volt. A szegedinél szerényebb sárospataki kollégiumi nyomda betűkészlete 1820-ban mindössze 25 mázsa 54 font súlyú,40 azaz 14 métermázsa 30,24 kg.

A Grünn-nyomda díszeinek mennyisége (60 font) meglehetősen csekély: Grünn a szedhető omamensekből, az ún. „cifrák”-ból álló díszítést — a korabeli hazai nyomdákhoz képest - kezdettől fogva szerény mértékben alkalmazta. A pesti Trattner, a Csáthy György vezetése alatt álló debreceni, vagy a Gottlieb Antal-féle váci nyomda 1800/10-es évekbeli termékein a körzetek és egyéb díszítések használata jóval kiterjedtebb.41 A debreceni nyomda még egyes közigazgatási nyomtatványait is szedhető oma- mensekkel díszítette. Grünn Orbán viszont könyvcímlapjain is általában csak szerény kivitelű vonalas díszeket, nagyon egyszerű záródíszeket alkalmazott, ezeket is a címoldal legfontosabb részeinek hangsúlyozására.

Az 1826. évi szegedi nyomdaleltár léniákra vonatkozó része kiegészítésre szorul: nyomtatványain a leltárban szereplőktől eltérő méretű léniákat is felfedezhetünk. 1811- ben 59,5 cicerós kb. 1 pont széles, 29 cicerós kb. 6 pont széles, 1812-ben 56 cicerós kb. 6 pont széles léniákkal is dolgozott. Díszként néha alkalmazott vastagabb és vékonyabb, némely esetben azonos vastagságú léniák egymás mellé állítása révén keletkezett ún. szalagokat. A szalagok alkalmazása a közigazgatási nyomtatványokon, elsősorban a különféle űrlapokon, elengedhetetlen volt: ezekkel választották el pl. a több alro- vatot magukba foglaló főrovatokat.

A leltárnak „A nyomdához tartozó kellékek” c. alfejezetében két nyomtató sajtót említ, egy rendes és egy állványsajtót. Utóbbi el van látva rendes állványtalppal, egy állvány fedőkerettel, egy állványos ékráma fedéllel, támasztó tartóval. Mindkét sajtó fából készült. Összesen 12 keret (ráma) is tartozott a nyomtatási kellékekhez: ezek a szedéstükör nagyságoknak megfelelő, a nyomóformát összetartó eszközök voltak. Megfeleltek a korszakban hazánkban általában használt, még II. József idején szabványosított ívméreteknek. Grünn birtokolt 1 regál méretű ívre szolgáló keretet (nagyregál = 48 X 63 cm, kisregál = 47 X 70 cm) 3 db median méretre felhasználható keretet (nagymedian = 46 X 59 cm, kismedian 45 X 55 cm), ezen kívül 8 „rendes”, azaz a fentiektől bizonyára eltérő keretet. Mindezekhez 6 pár szorító és két kalapács is tartozott.

59