Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
Jászkuti László: Előszó
ELŐSZÓ A szerző korábbi tanulmányaiban már tárgyalta a téma egyes részletkérdéseit. Ezúttal a lehetséges forrásféleségek összességét felhasználva átfogóan, nagyon sok részadat feltárásával mutatja be Szeged nyomdászatának fejlődését az első nyomda megalapításától 1918-ig. Kitekint azonban az egyes nyomdák 1918 utáni helyzetére is. A kötet a város általános, társadalmi, gazdasági, kulturális, közigazgatási, politikai, egyházügyi stb. életének 1801-1918 közötti, a forráskutatásokon alapuló történetébe ágyazva, annak részeként vizsgálja a témát, amely kölcsönhatásban állt a városi fejlődés legkülönbözőbb területeivel. A városi funkciók gyarapodása, a városi lét egyre bonyolultabbá válása a 19. sz. folyamán és a 20. sz. első két évtizedében lehetővé tette és megkövetelte a nyomdaipar helyi megindítását és gyorsuló fejlődését, ami különösen a dualizmus korában igen nagy mérvű. A nyomdászat gyarapodása egyidejűleg ösztönözte a társadalmi, politikai, vallási, kulturális stb. törekvések fejlődését. A kötet sok példával igyekszik bemutatni ezt az összefüggést. A szegedi nyomdaipar vonzásköre a 19. sz. folyamán több vármegyére (Csongrád, Csanád, Bács-Kiskun, Békés), a Jászkun Kerület egy részére, az ezekhez tartozó településekre is kiterjedt. Ezzel hozzájárult Szeged regionális-központ szerepének megerősödéséhez. A kötet nagy súlyt helyez a szegedi nyomdák leggyakrabban, vagy különleges esetekben használt szedőanyagainak (betűk, díszek, díszlécek, körzetek, sarkok, rajzok, díszítő vonalak stb.) bemutatására, ezen anyagok változásaira. Meghatározza a szedőanyagok forrásait. Sok példával szemlélteti a barokk, a klasszicista, a romantikus, az eklektikus, végül a szecessziós ízlést tükröző szedőanyagok alkalmazását az itteni nyomdákban. Bemutatja a nyomtatástechnika fejlődését a fapréstől a vas-, a gyorssajtó megjelenésén át a rotációs nyomógép, valamint a szedőgépek szegedi alkalmazásáig. Megadja az utóbbiak betűtípusainak lehetőség szerinti meghatározását is. A kötet szól a helyi nyomdászatban alkalmazott illusztrálási technikákról, a fametszettől a rézmetszeteken, a kőnyomtatáson át a többszintű nyomtatásig, a cinkog- ráfiai kliséktől a raszteres-árnyalatos klisékig. Nyomtatványpéldákként sok esetben nem könnyen hozzáférhető anyagokkal szemléltet (részvénytársasági, egyleti alapszabályok, társas cégek zárszámadásai, részvények, tagsági jegyek, meghívók és egyéb alkalmi nyomtatványok, iskolai évkönyvek, kereskedelmi és iparkamarai jelentések stb.). Nem téveszti szem elől a dualizmus korában igen gazdag szegedi újságanyagot sem. Megadja a vizsgált dokumentumok papír- és tükörméretét, a szedésmódot, könyvek esetén a lapszámot is. A kötet ismerteti az egyes nyomdák 20. sz. elejére kialakult fő üzleti profilját, termékkörét. 5
