Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
Jászkuti László: Előszó
Szól a szegedi nyomdatulajdonosok közéleti szerepéről, a nyomdai alkalmazottak létszámnövekedéséről, élet- és munkakörülményeiről, azok javítására irányuló szervezkedésükről, a munkáltatók és a munkások szervezetei közötti, Szegeden különösen kemény harcról az 1914 előtti két évtizedben. A kötet lényegében azt a folyamatot mutatja be az összehasonlító módszert is alkalmazva, amelynek során a dualizmus végére Szeged az ország egyik legjelentősebb vidéki nyomdavárosává vált. A nyomdák és az alkalmazottak száma, a gépesítettség magas foka, a szedőanyag rendkívüli gazdagsága és változatossága, korszerűsége, a nyomdatermékek színvonalas előállítása bizonyítja ezt. A város nyomdászata ekkorra megelőzte a régebbi nyomdászati múlttal bíró, más vidéki városainkat. A kiadvány szinte egyedülinek tekinthető abban a vonatkozásban, hogy egy magyar város teljes nyomdatörténetét öleli fel az adott korban. Egyes nyomdák történetei (pl. az Egyetemi, a Kossuth, az Athenaeum vagy a debreceni) ugyan feldolgozásra kerültek, de ehhez hasonló, egy egész város és környékének nyomdászatának tudományos alapossággal megírt műve lényegében egyedülálló. A szerző kutatómunkája során különösen nagy figyelmet szentelt az európai nyomdaiparnak, abba beleágyazza és mélyrehatóan bemutatja ezen ipar szegedi fejlődését. A különböző tudományos munkákban megjelent írásaiért, a jelen felbecsülhetetlen értékű kötetéért a szakma képviselői és művelői hálás köszönettel tartoznak a szerzőnek, és reménykedve várják a szegedi nyomdászat újabbkori történetének feldolgozását is. Jászkuti László a Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség elnöke 6
