Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
A táblázatűrlapok nyomtatása korszakunkban 1815-ben volt a legnagyobb mérvű: a tanács ez évben 38 esetben utalt ki különböző táblázatnyomtatványok előállításáért kisebb nagyobb összegeket Grünn Orbánnak. Havonként kellett tudatni a helytartótanáccsal a városban kialakult piaci árakat, vagy a vármegyékben évi összesítés formájában az átlagos piaci árakat.1* A szegedi köz- igazgatási iratanyagban külön kigyűjtve találhatók a Piaci árszabások, amelyeket a levéltár 1740-től 1848-ig több dobozban tárol. Az 1792-1820. közötti piaci árkimutatások közt még nincsenek nyomtatott űrlap táblázatok, az első nyomtatott piaci árjegyzék az 1826. július 29-i gabonaárakat feltüntető táblázat.19 Címe: Piartzi Ár Szabad Királyi Szeged Várossában die ... 18... c. űrlap. Az üresen hagyott helyekre a mindenkor aktuális dátumot írta be a piaci biztos. A lap papírmérete 245 X 395 mm, tükörmérete 51 X 79 és fél ciceró. A cím első sora („Piartzi Ár”) 18. sz.-i eredetű, 2 cicerós antikva kurrenséből, a betűk között mintegy 18 pontos tágítással szedett. A második sor betűi („Szabad Királyi Szeged Várossában die ... 18...”) az Egyetemi Nyomda 1814. évi betűmintájának Tertia Antiqua Major betűivel azonosíthatók. A táblázatban előforduló többi nyomtatott betű közül a táblázat jobboldali részében a „Leg jobb”, „Közép”, „alább való” és a „fi.” „xr.” szavak ill. rövidítések az említett minta Cicero Antiqua Minor betűivel azonosak. A táblázat baloldali hasábjának soraiban levő sorok (gabonaféleségek felsorolása) betűi már az Egyetemi Nyomda 1824. évi mintájának V. Mittel An- tiquajával egyezők. Ez a tipográfiai megoldású gabonaár tábla az 1830-as évek közepéig volt használatban Szegeden. A régebbi és a legújabb beszerzésű betűk egyazon nyomtatványon történt felhasználása nem hat előnytelenül. A barokk címbetű kellő hangsúlyt ad a dokumentumoknak. A részletezést szolgáló klasszicista antikvák pedig igen szép szedésképet adnak. Mindehhez a szedő arányérzéke, nagy nyomdásztudása is szükséges volt. Ugyanezt érzékelhetjük a szintén az 1826-ban feltűnő másfajta ártáblázaton is, amely a város nagypiacán (mai Széchenyi tér) és a Tisza partján lévő piacon kialakult élelmiszerárakat piaconként, piaci napokra bontva tünteti fel. Az 1826. decemberi élelemár táblázattal azonos tipográfiai megoldású élelmiszerár kimutatások is az 1830-as évek közepéig voltak használatban.20 A város saját igazgatása számára készített nyomtatványfajták is szaporodtak az 1810/20-as években. Az 1800-as évek közigazgatási nyomtatványai mellé újabbak sorakoztak. Közülük csak néhányat vizsgálunk meg. Szeged a 19. sz. első évtizedeiben jelentős építkezéseket valósított meg. A városnak azonban nagyon sokféle egyéb, bár egyenként az előbbinél kisebb összegeket felemésztő kiadása is volt, mint pl. a városi hajdúk fegyvereinek, ruházatának karbantartásával egyezség szerint foglalkoztatott iparosok, a fogva tartott bűnözők megbilincse- lését vagy szabadon bocsátásukkor a bilincs eltávolítását vállaló lakatosok, a városi tulajdonban lévő épületeket reparáló iparosok díjazása, a városházán szükséges papír és írószerek, pecsétviaszok, a város lovainak élelmezésére szolgáló takarmány beszerzése, a kegyúri jogokkal, az árvizek elleni védekezéssel a város földesúri jogainak érvényesítésével, az összes városi tisztviselőnek a díjazásával kapcsolatos stb. kiadások. A királyi adó arányában az egy-egy adózóra kirótt háziadó (domestica), továbbá a vámokból, a hajókikötések után szedett ún. „karópénz”-ből, a vásári helypénzből, az egyes városi tulajdonú bolthelyiségek, rétek és egyéb földek stb. bérbeadásából keletkező, azon50
