Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
ban azonos forrásból is évente egyenetlen bevételek nem fedezhették a magisztrátus növekvő kiadásait. Ezért az évi biztos és egyenletes bevétel érdekében a tanács meghonosította a javadalmak meghatározott időre szóló bérbeadását a bérlőkkel kötött szerződés útján. Már az 1810-es évekből ismerünk nyomtatott bérleti szerződéseket, amelyek a szegedi nyomda számára a közigazgatási nyomtatványok újabb fajtájának előállítását nyitották meg. E nyomtatott szerződések a tárgyalt időszakban latin és magyar nyelven készültek: a nyomat bal hasábja a latin nyelvű címet („Contractus”) és a latin nyelvű szöveget, a jobb oldali hasáb magyar nyelvű címet („Kötelező levél”) és szöveget bír. Példaként említjük a városi mázsaház 3 éves bérletére vonatkozó szerződést, amelyet Wöber György és Neskovits Dömötör „nyilvánságos kótyavetye” során mint legtöbbet ígérők nyertek el 3 évre, összesen 3876 forint bérleti díjért 1822. augusztus 1-től 1825. július 31-ig.21 A nyomtatvány 492 X 380 mm nagyságú ívekre készült, az íveket középen kettéhajtották és madzaggal összefűzték; a dokumentum így több oldalas füzetté vált. A szerződés címbetűi az 1773. évi mintában szereplő XXXIX. Text Longa, a szerződésszöveg pedig az 1814. évi betűminta Tertia Antiqua Major betűivel azonos. A város árendába adott „beneficiumainak”, az „árendátoroknak” a gyarapodása a 19. sz. első évtizedeiben elengedhetetlenné tette a bérletek, a bérlők, a bérleti díjak összefoglaló, táblázatos kimutatását. Ezt kívánta a városi kincstár saját érdeke, de az is, hogy a magyar kamara, amely nagy súlyt helyezett az egyes városok pénzügyeinek ellenőrzésére, tisztábban láthasson Szeged városi gazdálkodásában is. Az előző bekezdésben érintett „Contractus” szövege azt is tartalmazta, hogy csakis a kamara jóváhagyása után lép életbe. A bérletek táblázatos összefoglalása újfajta nyomtatványűrlapot kívánt, amely szintén a Grünn-nyomda 1810-es évekbeli terméke lehet: Jegyzeménye Nemes Szabad Kir. Szeged Várossának Árendában, és Bérben adott Beneficiumjainak, mellyek- rül az Árendátorok Árendát fizetnek pro Anno 18... Ez is összefűzött, mindkét lapján nyomtatott, kettéhajtott ívekből áll. A papír egy-egy lapja 280 X 410 mm, a szedéstükör 59 és fél X 77 ciceró.22 A cím első (a legnagyobb fokozatú) sora az 1773. évi betűminta LIV. Duplex Cicero Antiquajával, a két sorba tördelt további címrész Grünn első számú betűjének kb. 16 pontos fokozatával látszik azonosnak. E dokumentumban is az 1801- ben meglevő és az újabb, immár klasszicista betűk keverednek. A korábbiakhoz képest feltűnően jó a léniaállítás, ami javítja a nyomtatvány szakmai minőségét. (22) Az 1820-as évek szegedi közigazgatásában további új nyomtatványfajta az egészségügyi szolgálatot ellátó személyekről évente készült táblázatos kimutatás, amelyet e célra nyomtatott űrlapon fektettek fel. A személyek nevét, születési helyét, életkorát, a diplomaszerzés dátumát, helyét, nyelvismeretüket, vallásukat, lakhelyüket és egyéb 22. ábra 4* 51
