Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
11. Részvénytársasági nyomdák
Magazinja Theodore Lowe de Vinne közreműködésével kialakított, a De Vinne mit Kursiv linotype szedőgépbetű (Lg-Nr. 7444-7449., 6 ponttól 12 pontig, 6 fokozat) öntésére alkalmas. Látható a lap legelső számában, pl. A királyváró Bosznia c. cikk 9 pontos szövegbetűjeként. (240) A Délmagyarországnak már a legelső számában számos szedőgéppel előállított cikket látunk; akad olyan is, amelynek bevezető részét 12 pontos kézibetűvel (az Af- SuM által forgalmazott Antiqua Nr. 1752) szedték, míg a többi részt a Rheinische Antiqua mit Kursiv szedőgépbetű 9 pontos fokozatával öntötték. (1910. július 12. Az új egyetemek c. cikk.) A királyváró Bosznia. Sscrajecó, májai 19. (Saját tudósítónktól.) Európának a tavalyi anneksziős bonyodalmak alatt is legcsendesebb országa: Bosznia-Hercegovina, lázas napokat él. Csudálatos és a nagyforgalmu, a zajos életű, as ideges európai államokban éló ember elótt 240. ábra 1912 tavaszán már újabb gépbetűt is alkalmaztak, a Setzmaschinen-Romanisch No. 1 és a Setzmaschinen-Romanisch-Kursiv No. 1 linotype betűt. Csak példaként említjük az 1912. április 21-i szám Lukács László kabinetje c. vezércikket, amelyet e gépi betű ci- cerós fokozatával egyező betűvel szedtek. Kurzív részeit ugyanezen betű Kursiv No. 1 cicerósából öntötték. Ugyanilyen matricákat használtak egy ideig a Vámay-nyomdában készített lap szedésénél is. Pásztor József, aki 1910 november végétől a lap felelős szerkesztője, későbbi visszaemlékezésében leírja, hogy a Korona u. 15. sz. alatt május közepére már berendezték a nyomdát, rotációsgéppel (amely 16 újságoldal egyidejű nyomására alkalmas) és szedőgépekkel is. A visszaemlékezés e részét idézi Lőkös Zoltán - Péter László - Simon István szerkesztésében 1960-ban megjelent, A Délmagyarország fél évszázada 1910-1960. c. emlékkönyv. A kiadvány 81. oldalán Péter László azt írja, hogy e lapnál először 1926. november 16-tól alkalmaztak „gépszedést.” Téves vélelmét később sem vizsgálta felül, noha lett volna rá alkalma. Nem ismerte fel, hogy a lapnak már 1910. évi legelső számában is bőven található géppel szedett cikk. Nem határozza meg a már itt kiterjedten előforduló modern kézibetűket sem. Nem tárja fel, hogy pontosan kik voltak a lapkiadó részvénytársaság alapítói, mit tartalmaz a részvénytársaság alapszabálya vagy milyen gazdasági és politikai körülmények indokolták a lap megjelentetését. Az általa használt nyomtatott anyag terén figyelmen kívül hagyja Pásztor József szedőgépekre vonatkozó megjegyzését, és pontatlanul írja az 1919. június 24-én újból megjelenő lapot előállító nyomda nevét. Az ugyanis helyesen „Bruckner D. és társa utódai” könyvnyomdájában készült. 1972-ben is, ugyancsak számos esetben hibás adatokat közölt az egyes szegedi 311
