Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
11. Részvénytársasági nyomdák
nyomdák működési idejéről, tulajdonosairól. A Délmagyarország c. lap gépi szedése megkezdésének dátumában 17 és fél évet téved. Pásztor József visszaemlékezése Ligeti Jenőt mondja nyomdavezetőként, holott Ligeti, mint budapesti kereskedő csak a berendezést közvetítette, majd a felszámoló részvénytársaság elnöke, végül ugyanennek a nyomdának legfőbb tulajdonosa. Pásztor a szedőgépek 1910. évi jelenléte tekintetében azonban nem téved. Mint láttuk, a többesszám használata is indokolt. Joggal utalhatunk tehát arra, hogy a szedőgépek 1910/1911. évi ugrásszerű szegedi emelkedéséhez (3-ról 9-re) a „Délmagyarország” nyomda korszerű berendezése is hozzájárult. A Délmagyarország sok hirdetést közölt; kezdettől fogva a Szegedtől délre fekvő országrész közvéleményét is igyekezett formálni, ennél fogva a déli részekről is kapott, bár nem nagy számban hirdetéseket. A hirdetések sorában eleinte kevés, később több lett a reklámozott árut ábrázoló klisényomat. Az 1910. július 29-i szám 13. oldalán a Temesvári Sörfőzde hirdetésében 4X4 cicerós méretű, babér- és tölgyággal körülvett magyar középcímer látható. A klisé az EMB 1900 körüli mintájának Polytypia 250d számú nyomatával egyezik. A december 11-i számban Benedek Imre szegedi szíjgyártó és nyergesmester hirdetését 11X7 cicerós, két felszerszámozott, hajszolt lovat ábrázoló vonalas ábra teszi szemléletesebbé. A május 22-i számban Bokor János „paprika- műmalom” hirdetése hatalmas malomépületet ábrázoló klisényomattal hívja fel magára a figyelmet, stb. Döntően azonban a modern betűk összekombinálása révén hatásosak a lap hirdetései. Sokszor alkalmazza a Klingspor-féle Magnet betű 4-5 cicerós, a Falstaff különböző grádusú fokozatait, sokszor a Klingspor-féle Steinschrift betű verzálisait. Jó- néhány cég keretes hirdetése elfoglal egy-egy teljes oldalt. A keretes hirdetések azt is igazolják, hogy a nyomda körzet- és díszítő anyaga nem túl változatos. A Délmagyarország c. politikai napilapról a polgármester 1910. szeptember 29-i, a miniszterelnöki sajtóosztályhoz küldött jelentése az írja, hogy előfizetőinek száma kb. 800-1000. Hatása a várostól délre eső országrészen is megfigyelhető. Bő tartalom, „szolid 67-es irány” jellemzi, „kétségtelenül legnagyobb becsű hírlapirodalmi termék az alvidéken.” Elsősorban országos politikával foglalkozik, így az előfizetők számára nélkülözhetővé teszi a fővárosi lapokat. A helyi eseményeket szűkebb keretben, de teljes tárgyilagossággal és jóindulattal tárgyalja. Befolyása a közönségre politikai és társadalmi tekintetben, de helyi érdekek szempontjából is „igen nagy.” Ezek alapján a polgármester javasolja a Szeged és Vidéke mellett a Délmagyarország kormánytámogatását is.13 E lapok megkapták a kormánysegélyt. A „Délmagyarország” Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. készítette az 1910. szeptember 1-jén indult Mai Színlap c., 82 számot megért művészeti és szépirodalmi napilapot. (Nem tévesztendő össze a Szabadkán hasonló címmel megjelenő, Szegeden is meglevő, színházi lappal.) A 4 oldalas újság a városi színház és az Uránia tudományos mozi műsorát közli, tartalmazza a színdarabok szereposztását, egy-egy darabnak a tartalmát és reklámokat is hordoz. A szeptember 17-i számtól kezdve olvasható az utolsó oldal alján, hogy »Az Uránia látogatói a „Mai Színlap”-ot díjtalanul kapják a jegyszedőknél.» A lap címe mintegy 7 cicerós verzális rajzolt betű, modern, szecessziós vonalvezetéssel. A lap bekötve, körülvágva 225 X 300 mm-es, a tükörméret 44 X 60 ciceró. A szöveges részt 3 hasábra szedték, egy-egy hasáb 14 ciceró széles. A közlemények címét többnyire a D. Stempel-féle Breite halbfette Reform-Grotesk 16 pontos verzálisából, 312
