Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
Vass Laci bácsi Földeákon született 1886-ban. Kevés iskolát járt. Hamar munkába állt, hogy segítsen a család anyagi gondjain. Földeákon nősült meg. Első feleségétől, Nádasdi Annától egy kislánya született. Tőle azonban elvált és Óföldeákra költözött, ahol másodszor is megnősült. Egy özvegyasszonyt vett feleségül, Szűcs Mihályné Nagy Juliannát (sz. 1893), akitől két családja van: Ilona és Ferenc. Gyermekei ma is a községben élnek. Valamikor Óföldeák 38. szám alatt volt a családi házuk. Gatyaszár utcának nevezték az akkori faluszéli utcát. Vass Ilonától, leányától tudom, hogy édesapja mindössze három osztályt végzett. Szegény családból származott. Szolgált Návayéknál, munkása volt Nyitraiéknak is. Később annyira jutott, hogy juttatott földön is gazdálkodhatott, de akkor már saját földje is volt. „Nem voltunk mi úgy elesve lábrul. Vót kocsi, ló, mög tehén is vót nálunk. Nem jártunk el, csak a sajátunkba dolgoztunk. Jó embör vót nagyon. Szerette az egész falu. Esténként, gyermekkoromban, ő mesélgetett mindég neköm. Vót orosz fogságba is szögény. Mindég magyarázta, hogy milyen virgán mönt körösztül, mennyit szenvedőn/’ A hadifogság nagy megpróbáltatást jelentett neki. Számtalan érdekes történetet őrzött ottani élményeiről. Élményekből pedig alaposan kijutott a Szibériát megjárt földeáki parasztembernek. Hogy merre járt? „Szenepalatin vagy mi a fene?! így mondta mindig. Mög Szibériát mondott a lelköm.” Nagy élettapasztalata lehetett Vass Laci bácsinak. Aki annyi kínlódás, szenvedés, éhezés közepette is megőrizte lelki békéjét és humorát, az valóban természetfölötti erővel rendelkezhetett. Egyéniség volt, fantáziával megáldott mesélő, aki magával tudta ragadni hallgatóit, felejthetetlenné tudta tenni történeteit. Híre azonban csak egy csekély lélekszámú faluban szárnyalt fel. Vass Laci bácsi 1966. júl. 10-n hunyt el Földeákon. Mesemondók a világ történéseiről A mesemondás mindig alkalomhoz kötött esemény volt és maradt a mai napig. Vasgyúró úton-útfélen, de leginkább a csanyteleki presszóban, kocsmában fejtette ki véleményét a világ történéseiről. Nem mintha iszákos ember hírében állna, hanem ott talált hallgatóságra (ha talált), szavain mosolygó gyülekezetre. Emlékszem az egyik beszélgetésre. Akkor is a presszó kis asztalánál ültünk. Vasgyúróból csak úgy ömlött a szó. A napi politika, a magyarok sorsa volt terítéken. Két-három ember álldogált csak a pultnál. Vasgyúró szavai hallatán mind csöndesebbek lettek. Egyre inkább az asztalnál folyó beszélgetésre figyeltek, és félhangosan kommentálták is az elhangzottakat. 279
