Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
Alig telt el félóra egyre többen tartózkodtak a helyiségben. A beszélgetés pedig egyre nyíltabb és szenvedélyesebb lett. Vasgyúró politikai állás- foglalása, hogy enyhén fogalmazzak, nem mindenben egyezett meg a hivatalos vélekedésekkel. Nyíltan vitatni nyilvánvaló kérdéseket, akkor még nem volt célszerű. Az adatközlőt azonban egy pillanatig sem feszélyezte, hogy mások is hallják véleményét. Sőt, adott helyzetben úgy elragadta a hév, hogy magából kikelve kiabált. Az utcáról újabb emberek tértek be a presszóba. Érdekes volt megfigyelni az emberek reagálását is, akik mint jelenlevők úgy viselkedtek, mintha semmi közük sem lenne az egészhez: Legyintettek Vasgyúró szenvedélyes szavaira, ám ugyanakkor meg is jegyezték azokat. Ő pedig (mint élete során addig is) tudomást sem vett a vélekedők megjegyzéseiről, elítélő arcjátékáról, gesztusaikról. Amikor mondandója végéhez ért (üdítőjét az asztalon hagyva), felugrott és távozott... Igazi Vasgyúró alakítás volt. A tőle megszokott, a mások által már jólismert! A napi politika eseményeit méltató Vasgyúró bizonyára így tehetett szert népszerűségre, így válhatott saját legendájának kovácsává. Vass Laci bácsi többnyire az óföldeáki borbélymühelyben mesélgette a vele megtörténteket. A ma is élő Neparáczki Pál borbélymester hosszú évekig ingyen borotválta népszerű és a falusiak által híresnek tartott vendégét. Elmondása szerint a nagy „eseményre” szombat délutánonként került sor. Három órakor kezdődött „az előadás” és sokszor éjfélig is eltartott. A borbélymester utolsó vendége Vass Laci bácsi volt. A hallgatóság egymásnak adta a kilincset és közben ámélkodva hallgatták a vicces embert, aki különleges dolgokat mesélt a hadifogságáról, a muszkák között eltöltött éveiről. Régen a múlté már az egykori összejövetelek legendáriuma. Csak alkalmi lehetőségek kínálkoznak a „mesélésre”, azok azonban rövid és futó alkalmak. A mesemondók alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez: röviden mesélnek és gyorsan tárgyra térnek. Szuggesztív egyéniségük meghatározza mondataikat, és szinte sugallja a történetek hagyományozását. Ha műfajilag kívánnám meghatározni kettőjük történeteit, valahol az anekdota és a mese határán kellene elhelyeznem a történeteket. Vass Laci bácsi esetében ez nagyon is helyénvaló. A Vasgyúró azonban már inkább agitátor, mint mesemondó. Az ő mondandójának lényege a politika, a politikai események magyarázata. Az anekdota köztudomásúan rövid, mulatságos történet, amely személyt, típust, helyzetet, állapotot egyszerű cselekménnyel, sokszor párbeszéddel és ötletes csattanóval jellemez. Vass Laci bácsi történetei valóban rövidek, tömörek és humorosak. Csattanójukban a mesemondó furfangos észjárása, ötletes meseformálása fedezhető fel. Anekdotába oltott viccnek is mondhatnám történeteit, ha a szájhagyományozás nem színesítené állandóan. Amennyiben ezek a kis „el280
