Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)

magának, oszt mikor a hídhoz ért, meglett a kicsi. Belekötötte a kötőjibe. Oszt hozta a kötőjibe a gyereket, vállán meg hozta a kéve gallyat. Oszt kér­dezték tűle, mit hoz kend, Örzse néne? Aszongya őzikét. Azért maradt rajta Barta Örzse nénin, hogy őzike. Mik asszony tenné ezt meg máma? (Fejes Ferencné, Apátfalva) 1. A szölőanya ágyát Boldogasszony ágyának nevezték. Úgy tanították a családokat akkor, hogy amit nem akartak felnőtt koráig tudatni avval a csa­láddal, aszonták, eredj oda a kuckóba kisfiam. Ott a játékod, játsszál! Majd én elmesélem, Jóska bácsi mit beszélt. Akkor ottan szépen elbeszélgetek egyik a másika között. Mikor odaért a szülőanyának az ideje, hogy baj kerülgeti, akkor kérőm az épületnek, a szobának egy sarkába a gerendába szöget vertek. Mindön házba vótak ilyen nagy, fehér lepedők, ilyen pertlik vótak rá varrva. Ezöket a nagy lepedőket fölaggatták oda, azokba a szögekbe. És akkó elkerítették a szülőanya ágyát azzal a fehér lepedővel, azt a nyoszolyát, amibe feküdt. Bekerítötték azért, hogyha jön a rossz iidő, ha gyünnek a rossz táltosok el ne vigyék a gyerököt. Még mög nem lösz a gyerök körösztölve, oda senkinek bemönni nem szabad, onnat senkinek sömmit kivinni nem szabad. A na­gyobb családnak vérös ruhát látni nem lőhet. (Paplógó Lajosné, Öttömös) 2. Itthon is szültem. Vót bába néni. Hogy is hívták? Etelka, de milyen Etel­ka, nem tudom már. Szegeden tanult. Négy gyerököt szültem. Három lány és egy fiú. Hála Istennek mind él. Mindegyiket bábával szültem. Hófehér lepedő, tiszta kéz, gumikesztyű, minden vót a bába néninek, mert nagyon precíz középkorú asszony vót. Nagyon tudós vót. (Terhe Gergclyné, Kí­gyós) 3. Az én nagyanyám tanyai szülésznő vót. Mind a nyolcunkat a nagyma­mával hozta édösanyám világra. A legnagyobb röndbe. Vót ott egy nagyon szöröncsétlen család, olyan, hogy az asszonyka lent szült a földön. Hát nem vót még ott edény se, csak nagy fazékba forrt a víz, ugye. A vájling vót a mosóteknyő mög a mosoda. Nagyanyám térdelt négykézláb az asszonyka mellett, mert lent feküdt a szalmán egy kis pokrócon. Ott szült mög az asszony. A nagyanyám kilencvenhárom éves korában halt mög. Gyógyítani nagyon tudott. (Szilágyi Sándornó, Apátfalva) 4. Tizenhárom kilométerre vót a kórház tűlem. Nem messze vót a bába tülem, oszt én avval szültem. Az el lőtt híva. Kilenc gyerököt szültem. Szü­78

Next

/
Thumbnails
Contents