Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)

lőhet a ruhát kibontani. Szóval ilyen trükkökkel állnak elő. Ugye, hogy így van? Ezért nem szoptatnak. Én most csak a fejem csóválom, de sokat fognak sími a mostani szülők, hogy a gyerökük, ha megnő, az majd fejbe vágja. Azt is látom, hogy az a négy éves gyerök belerúg az anyjának a lábába, hogy hülye vagy mög bolond vagy, mert nem jól neveli. Mi nyolcán vótunk, de egymásnak se szabad vót mondani, hogy hülye. De édesanyám se mondta azt nekünk, hogy hülye, hogy a fene ögyön mög. A gyeröknevelésbe olyan nagy hiba van máma, hogy azt kibeszélni nem lehet. Sajátmaguk nagyon sokat rontottak magukon az asszonyok.

Persze, egyszer én egy ilyen ügybe belekavarodtam. Nem az, hogy én vótam a bűnös, de behívattak véleményt mondani, hogy mi lehetett. Hogy nem énnálam járt-e az az illető? Mert a klinikára is bekerült, és háromhónapos gyerököt csinált el, és nem mondta mög aztat, hogy mi vagy hogy. Neköm köllött oszt elmondani, hogy mit csinálhatott, hogy mit lőhet csinálni. Mikor bent a törvényszékön kérdözték tűle: Maga mit csinált, hogy azt a gyerököt maga elszúrkálta? Akkor kihúzta a hajtűt a kontyábul és kiegyenesítötte, így mutatta, mintha látnám, aszongya, evvel szúrtam föl, e! Fölszúrt avval, és ugye eltalálta a gyerököt, és akkor megszülte. Ilyenek vótak. Mályvagyökérrel is csinálták. Beledugták a méhszájba és benne tartották addig, amíg a méhszáját az rágta, marta. Mert erős a mályvagyökér, és akkor nem tud összehúzódni a méhszáj tűié, egyszer csak mögindul a vérzés. Csinálták mályvagyökérrel is, tormagyökérrel is. Egyször egy alkalommal elszaladt hozzám egy olyan tízéves forma kisgyerök. Azt mondja, Juliska néni, aszongya, tessék jönni, mert anyukám mindjárt möghal.

No én mindjárt ahogy vótam, csak egy köpenyt be a táskába, oszt szaladtam is. Mikor odaérök hát az asszony már haldoklik. A szoba földje, mintha látnám most is, földes vót, és ilyen gödrök vótak benne, a gödrök tele vótak mind vérrel folyva. Már akkor elvérzött az asszony. Akkor gyütt ki a gyerök belüle, amikor möghalt. Hathónapos vót. Még ott is vót az éjjeli szekrényön az a vasdarab, amivel fölszurkált magának. Az nem hajtűvel, hanem ilyen valamilyen vassal. Mert akkor már vót neki öt gyeröke, és aszonta az urának, hogy ű a hatodikat nem szüli meg. Ezt mind az ura mondta neköm.

Egymagám vagyok. Se éjjel, se nappal senkihöz szólni nem tudok semmit. Próbálkoztam m4r eggyel, hogy majd gondozóm lesz, és egy nyáron tizenötezer forintot szödött ki a zsebembül. Úgyhogy mindig kérte, a lányának most egy kabát köll, adjak kétezer forintot, most űneki egy aranylánc köll, ötezer forint. Én mög olyan jó bolond vótam. Azt gondoltam, hát adok neki, úgy se viszöm el a fejem alatt. Legyen neki, örüljenek valaminek, ne csak velem küszködjenek, hanem örömük is lögyön az életbe. Dehát bizony osztán nem lett öröm semmi se, mert nem lőtt a dologbul semmi se. Mikorra észrevettem, elkezték aztat beszélgetni a szomszédba, hogy mikor döglök már meg, hogy a házat adhatnák el. Mikor én eztet möghallottam, abba a pillanatba fölmondtám nekik, széttéptem a végrendeletöt.

72