Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)

Bábák a műn kéj ükről

Harminchárom évigvótam bábaasszony. 1928-ba jöttem ide a faluba, és azóta itt dolgozom Kiskundorozsmán. 1924-be vizsgáztam Szegeden, mint szülésznő. Egy évig tanultam, utána hazakerültem a szüléimhez Lakitelekre. Szegény szüleim vótak nagyon. Nyolc gyerök vót otthon a családba. Lakitelekön kezdtem a bábaságot. Még akkor, mint bába.

Később ugye szülésznők lettünk, át lőtt ez változtatva hivatalosan. Akkor én ottan férjhöz möntem egy vasutashoz, egy nagyon jó fiatalemberhöz, Peták Istvánhoz. Azzal is éltem le ötvenhárom évet, akkor ű nyolcvanban möghalt szívinfarktusba hirtelen. Nagy, derék embör vót, én itten helyben (Kiskundorozsmán) húsz évet dolgoztam Tapodi Dodival. Úgyhogy összesen harminchárom évet dolgoztam. Akkor nyugdíjba gyüttem ötvenhatba, és azóta nyugdíjba vagyok. Hívtak nagyon ki az üllési szülészotthonba vezető szülésznőnek, mert nagyon szeretőit mindön orvos. Ugye ők tudták azt, hgy megbízható vagyok, dehát az én uram nem engedett. Azt mondta elég volt. így oszt nem möntem sehova és azúta itthon vagyok. Lakitelekön négy évig vótam bába. Tanyavilág vót az. Ott is, itt is nagyon messzire ki- hordtak engöm. Vittek Üllés felé, odavótam Rúzsa-lapos, Faragó-dűlő, Domaszék, Márpán-dűlő környékén. Még Szegedre a Csillag börtön mellé is bevittek, mert szerettek. Nem dicseködésképpen mondom, de mögálltam a helyemet, ahová engöm oda állítottak, ottan baj nem vót soha.

Ha régön leszült egy asszony, akkor az az öreg bába elvágta neki a köl- dökit. Ha bicskával, ha ollóval, ha mivel. Akkor osztán ellátta, oszt röndbe vót. De akkor olyan szülésznő, mint én vótam, még akkó nem vót, nem tudom hányadik határban se. Mert én magánúton két polgárit is elvégeztem, hogy bentlakást és kosztot is kapjak a klinikán. Mint lány nem kaptam vóna eztet meg, ha nem tanulok. Amikor végeztem, ugye akkor már híre vót az egész pusztában, meg mindenhol, no gyün egy szülésznő ide, aki majd ért a munkájához, aki majd nem kisszékre ülteti a szülőasszonyokat, meg szakajtóra, hanem majd másképp lesz. Hát úgy is lett.

Mert én előttem, akik vótak öreg bábák, azok két szakajtóra ültették az asszonyt és azon születtek le, úgyhogy úgy pottyant le a gyerök a földre. Két szakajtóra ültették. Egymás mellé tötték a két szakajtót és ráültették, de nem is tudta, hogy a szülésidő ott van-e, csak kínozta azt a szöröncsétlent. Az akkori öreg bábák nem úgy tanultak, mint én a szülészeti klinikán, hanem azok olyan cédulás bábák vótak. Az szült hat gyerököt, nyolcat, és az orvos megadta neki a cédulát, hogy maga vezethet szülést.

Úgyhogy én majd úgy vótam vele, hogy mikor odamöntem, hívtak, ahol az asszony vót, mikor beérők, két szék egymás mellé vót téve, két kisszék, és azon ült a szöröncsétlen. De híre se vót a szülésnek, híre se.

Ugye nem tudták azok azt, hogy a méhszáj most nyílik, most már két ujjnyi, három ujjnyi, no mostmár ki van tágulva, most már gyühet a tolófájás. Nem tudták aztat azok, hogy az mire való, hanem csak erőltették, erőltették.

70