Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)

Mikor én odamentem, akkor oszt szépen eltereltem onnan a társaságot, az asszonynak mög mondtam, hogy keljön föl szépen, feküdjön föl az ágyra, majd osztán én mögmasszírozgattam az öltáját és majd szépen rendbegyün. És majd ahhoz két hétre szült.

Harminchárom esztendő alatt nagyon sok minden történt velem. A múlt rendszer adta a legérdekesebb dolgokat. Akkor amikor nem vót ruhájuk, nem vót lakásuk. Három-négy család lakott egy szobába. Nem vót annyi tűzrevaló, amivel melegítsem a vizet, hogy megfürdessem a gyerököt, hanem az embör egy széköt tört össze, és avval melegítöttiik meg a vizet. Akkor ebédöket röndöztem a gyerökágyas asszonyoknak, mert nem vót mit enni. Oszt mondtam a bírónak, hogy leginkább addig ne haljon éhön az az asszony, még én odajárok — nyolc napig —, azután majd csinálnak valamit. És a bíró azt válaszolta, Rácz Rudi, az vót a főbíró, majd ha maga úgy ismeri a népet, mint én, aszongya, akkor majd nem fog mellettük így kiállni, mert, aszongya, megisszák a keresetüket. Igen, mondom, megisszák azok a keresetüket? Egy szögény embör, aki egész nap húzza az igát, az nem ihat mög egy pohár bort? De maguk, mondom, dőzsölnek. Én nem féltem úgy odamondani, meg mertem mondani, amit csak úgy elgondoltam. Én nagyon ragaszkodtam a nyolcnapi gyerökágyi fekvéshöz.

Az én kezem alatt szülésbe nem halt meg gyerök. Még olyan se, ami olyan kompikált vót, hogy a Tapodi Dodi orvos tanú vóna rá, sőt amikor a klinikán elmondtam, hogy én mit csináltam, hát akkor megmentöttem vele a gyerököt is, de megmentöttem az anyát is. Egy alkalommal nem bírt megszületni a gyerök, mert a köldökzsinór olyan szorosan a nyakára vót csavargózva és nem bírt előrehaladni kifelé. A köldökzsinór fogta, nem engedte. Gondolkoztam egyet, mit köllene csinálni. Be vótam mosakodva, fogtam az ollót és benyúltam az anyába. Ott vágtam el köldökzsinórt tapintás által. Elvágtam a köldökzsinórt, abba a pillanatba a gyerök kicsúszott. Az anya redbe vót. Az orvos akkor ért oda, mire én ezt mögcsináltam. Nagyon gyorsan köllött cseleködni, mert az anya is meghalt vóna, a gyerök is möghalt vóna.

Abba az időbe nagycsaládok vótak. Vót olyan család is, ahol a tizenhatodikat szülte az asszony. Orvos nem vót én vezettem le a szülést.

Leginkább én intéztem mindönt. Háromezernél több szülést vezettem le. A szülések ősszel meg tavasszal vótak általába. Akkor vótak zömibe. Nem vót akkor veszélyeztetött terhesség, amikor én még bábáskodtam, mert mindenki tökéletösen hordta azt a gyerököt, de mostan az anyák nem törődnek úgy a gyerökkel. A terhességükkel sem törődnek úgy, mint abba az időbe, amikor még régebben. Dolgozott az az anya, elvégözte a házimunkát, a gyerökre vigyázott. A szülőágyba vittek az asszonynak töltött káposztát, birkapaprikást, sült húst, ami vót. Szegényebbeknél tejet adtak neki. Ha nem vót, akkor én vittem neki. És mindönki szoptatott, mindönki akkor. Hogyhogy ma nem bírnak szoptatni? Nem, mert el vannak kényösödve, mert az ü melle nem arra való, mert akkor nem lesz olyan csinos, mert nem

71