Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
feleségömnek, te mönj el Sándorfalvára. Van ott, úgy hívják, Kaszabné, ilyen jósló asszony. Vigyél a tejbiil egy-két decit. Vitt is. Mindjárt beletötte féldecis pohárba, rátött egy kávéskanalat. Néz bele, aszongya, idehallgass lányom, vöröstarka, előreálló, így áll a szarva. Aszongya, pontosan úgy van. Aszongya, azt egy közeli szomszéd rontotta mög, de nem mondhatom mög, hogy ki. Hanem vezessétök olyan helyre este, hogy senki ne tudja, hun van. Oszt napfőkőtte előtt, virradatkó, eredj, ami vót esküvői blúzod, vödd ki, oszt langyos vízbe türűgessed a tőgy it. Majd székel, vizel a tehén. Az urad mög szúrkálja, úgy csinálja. Mögjelönik. És kérőm mögjelönt, és azt is mondta, hát tik, mit csináltok? Pontosan ezt mondta. Hát osztán én ütöttem. Szúrkáltam a vizeletit, mög a székletit. Aszonta, hogy azé mén oda, mer annak úgy fáj, mintha ütet szurkálnák. És azt mondják, hogy egy ilyen valaki, mikó átvöszi a tudományt, saját családján próbálja ki. Ez is mögfelel a valóságnak, mer kettőt tudok, aki ott vót a majoron. Az egyiknek a lánya, hogy mögpróbálta, kihullott a foga röggelre mind a lányának. A másik az az asszony vót. Az első lányán próbálta ki, az mög mögpuposodott, ilyen nyo- morút lőtt. (Bíró Lajos, Dóc) 148. Hallottam, hogy a Maszlagné megrontotta az ipamék tehenüket. Hát azt hallottam rúla, hogy fejték és véreset adott a tehén. Oszt valamelyik azt mondta, hogy hát biztos, az öreg Maszlagné ronthatta meg, mert hát arrul hallatszott ilyesmi. Hát oszt aszonta apósom, hogy öntsék ki a favályúba a tejet, oszt üssék ustorral. Hát oszt ütötték ustorral. Egyször megjelent Emmi néni, hogy nem bántsátok azt a tejet, hát mért bántsátok azt? Hát másnap reggel az az asszony beteg lett. Orvost hittak hozzá és megtanálták rajta az ustorcsapásokat. Ennyit tudok rúla. Kapásfaluba történt ez, az ide körülbelül öt kilométer. Idetartozik Nagymágocshoz, másképp meg Ótompahát. (Földi Jánosné, Nagymágocs) teh én ilíiegeféssei 149. Az én szülémön történt, hogy mög vót rontva a tehén, vérös vót a teje. És elmöntek Csanádra, vagy hun vót valami ilyen kuruzsló embör, és akkor mire visszagyüttek, akkorára ütötték, verték azt a tehenet. De nem a tehenet ütötték, hanem azt az illetőt, aki mögrontotta. Azt, és az jajgatott. Az elmönt oda, ahhon a házhon. Én ezt így hallottam. (Boros Mátyásné, Kövcgy) 150.- Osztán tehénrontás vót-e?- Vót. Aszongyák az is vót.- Akkor mi volt a tennivaló?- Hát én nem tudom, mi vót... Ja, azt mondták, hogy tán vályúba tették a tejet és verték, oszt akkó megjelent az a valaki. Igaz ez? 66
