Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
- Mivel verték?- Baltával.- Pontosan mondja!- Aszongyák, megjelent az a valaki. Na azt mondja meg, igaz ez?- Mert fájt neki.- Aszongyák, mert fájt neki. Hát még ilyet! Még ilyet! Aszongyák, előgyütt az a valaki (suttog). Megjelent. Aszongyák, hogy tán ha odapisált a tehén alá, akkor is megrontsák. Igaz? Azért nem enged az én fiam, mikor tehenész vót, alápisálni a tehénnek, mert aszongya, akkor megrontja. Oszt aszongya az én tehenem kevesebbet ad, mint azé, aki alápisált. Na, azt mondja meg, hogy ez mitül van.- El lehetett vinni a tehénnek a hasznát?- Úgy elvitte, hogy csupa víz vót a tej. Akármikor gyütt, sose a maga tehene alá pisáit. Mindég a gyerek tehene alá pisáit. Na! Oszt akkó alig adott tejet.- Milyen asszony lehetett az?- Ember vót.- Akkor boszorkányos tudása vót.- Biztosan! Biztosan! Annak már boszorkányos tudása vót, az biztos, (suttog) Ezek a mostaniak már nem tudnak ilyet (suttog), csak a régiek.- De azok nagyon értették ezt.- Az öregebbek azok értették. Az öregebbek nagyon tudták! (suttog). Nem is akartam azt elhinni (suttog). (Percze Jómosné, Csongrád) (A felvétel 1985. április 20-án készült a csongrádi tanyavilágban. Legalább 5 kilométerre a várostól, egy igen elhagyott részen. Az adatközlő mindvégig suttogott. Ilyen boszorkányos dolgokról, úgy tűnt, csak suttogva illik beszélni.) 67
