Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
elégették. Füstölték. De ezt is mögcsinálta az én sógorom, de a Panna néne erősebb vót. No, másnap, aszongya, majd gyere el röggel. Emönt a sógor röggel, oszt vót a nagykonyhájukba egy telázsi. Abba tartották a tejet, tejfölt, vajat, szalonnát. Aszongya a sógorom, hát űtülle hallottam saját szájából, aszongya, hogy annak az almáriumnak a tetejin úgy folyt a tej mög a tejföl. No, te eredj haza! Emönt a sógor haza, fejték a tehenet. Röndbe vót. (Terhes lllésné, Tápé) 127. Egy kis barátnőmtű hallottam, hogy a szomszédunkba vót egy nagyon idős asszony. Azt mondta, hogy átmönt hozzájuk, osztán a tehenüket mögrontotta ez az asszony. Osztán üneki az apja mög főtötte a kéménybe a tehénnek a ganéját, oszt aztat füstölte. Addig míg, szóval így sorolta el neköm az a barátnőm, hogy addig az az asszony nem bírt önni. Se nyugta nem vót, se alunni nem bírt. Az öreg Buruckáné. Osztmikó nem bírt önni, el vót gyöngyülve az asszony, akkó átmönt hozzájuk, hogy vögyék mán le aztat, mert ű mán majd möghal éhön. Éhön, szomjan, úgy e van mán betegödve. Oszt akkó összepörölték azt az asszonyt, hogy miért rontotta mög a tehenet. Hát hogy igaz vót-e? (Terhes Istvánná, Tápé) 128. De olyat is láttam egy alkalommal, mikor egyik szomszédunknak így összedűt a háza, így tavaszkó a vizesség miatt, és elgyütt hozzánk, hogy segítsünk kihurcolkodni a rom alul, mivel rászakadt a mennyezet. Osztán akkor ahogy az épület omlott össze, a kéményt is ledűtötte a horogfa vagy mit tudom én, micsoda. A kéménynek is lecsapta a felit, és be lehetett látni. És láttam, hogy a kéménybe fő vót, harisnyaszárba, olyan nagy bunkók, három is fő vót akasztva. Hát én nem mentem föl megnézni, hogy mi van benne, de szembe tűnt ez nekem, oszt akkó egyiknek is, másiknak is súgtam. Aztán én akkor azt hallottam, azoktú, akik többet tudtak errü, hogy azt azé tartják ott, hogy abba szárított marhagané van, és a tehénnek az abrakjába ebbű tesznek, hogy meg ne ronthassa senki se. (Kocsis György, Forráskút) tejverésMÍ 129. Édösapám idejibe történt, de én azér mondom el, hogy az ű tehenüket is mögrontották egy alkalommal. És aztán édösapám édösapja emönt egy János bácsi nevű férfihön, és az hozta vissza a tej it. És mikó odamönt az a János bácsi, hogy jóváhozza a tejet, aszonta, hogy majd átgyiin a harmadik szomszédasszonyuk, aki mögrontotta. De ne szóljanak egy szót se hozzá, mer nem bírja végighajtani a tudományát. És akkó az az embör három igléciatüsökbü csinát, szóval három koszorút csinát igléciatüsökbű, és a disznóvályúba belerakta, két sarkára mög a közép részön. A tehénhön mög 58
