Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
kimönt oda. Kést tött a fejőbe, és egy zsákot terítött a tehén hátára, és fejte a tejet. De azelőtt nem jót fejt, csak olyan kocsonyás tej gyütt tűle. És mikó ezt fejte, aztat a tejet oda a vályúba, abba a lyukakba, hogy a koszorú vót, abba beleöntözgette a tejet. Osztán mikor abbahagyta, akkor egy udvari söprűt vött a kezibe, és avva csapkodta a tejet a vályúba. És ahogy csapkodta, mögjelönt a szomszédasszonya. Odamönt a János bácsihon is, és mondta neki: János bácsi, ne bántsék, kend, hagyja, kend, mán abba! Aszongya édösapám, hogy az asszony még nyalta is a vályubú a tejet, és utána olyan beteg lőtt, hogy mög se bírt mozdulni az ágyba. (Kötiár Mártonná, Szőr cg) 130. Kislány koromba a nagymamámnál nevelködtem sokáig, és akkor ott vót ilyen tehénrontás. És azt mondta egy idős asszony, aki odagyiitt, hogy majd ű ide fogja hívni, aki mögrontotta. A disznóvályúba dütsenek abbul a vérös tejbül, és adják oda a keverőlapockát, amivel a disznónak kevernek, a söprűt pedig, amivel söprik az istállót kifele, azt mög a küszöbnél tőgyük körösztbe. És avval a lapockával verte a tejet, és tényleg mögjelönt egy elég közeli rokon. Azt mondta, annak itt mög kő jelönni, és mög is jelönt. (Olasz Istvánná, Maroslele) 131. Úgyhogy én még kislány vótam, és akkó kérem szépen rögge möntem ki fejni. Kérem szépen a vödörbe olyan húscafatok vótak, és a mög bömbölt, oszt nem bírtuk mögfejni. Na akkó bemönt az apám Dorozsmára. Kihozott egy embört mög egy asszonyt. Akkorra neköm a disznóvályúba töttek tejet, és akkó neköm koháva verni köllött addig, amíg az az illető oda nem gyütt. Mikó az illető odagyütt, akkó neköm nem szabad vót szóni, csak ütni, ütni, ahogy csak bírtam. Akkó jajszóval kiabálta, hogy ne üssél, mer mán tovább nem bírok mönni. (Somogyi Sándorné, Domaszék) 132. Még nálunk mög is történt. Véröset adott a tehén. Akkor elmönt az apám egy babonás embörhön. Az elgyütt. Hozott tüskösgallyat, avval ütötte a tehenet. De aszonta, szólni ne szóljon senki se, akárhogy áll a tehén. Oszt mikor ű eleget vert rajta, akkor aszonta, most mán ki ne adjanak a tanyábú sömmit, és sönkin ne segítsenek sömmit. Majd mögjelöime az, aki mögrontotta a tehenet, de nem az, hanem a hozzátartozója. Akkor majd ű elgyün másnap. Alighogy elmönt, a szomszéd gyütt, hogy apám mönjön, vigye e feleségit haza a doktorhoz, mert nagyon beteg. Hát osztán apám nem mönt, aszonta, ű nem mohét most sehova. Akkor másnap elgyütt az a babonás embör, mögint ütötte a tehenet a tüskösgallya. Aszonta, hogy hát akaják-e, hogy möghaljon, aki mögrontotta, mert ü addig üti a tehenet most már, míg mög nem hal. Mert itt van a kutya nem messze. Hát a szomszédba vót. Hát apám aszonta, ü nem akarja senkinek a halálát, csak a tehén gyüjjön 59
