Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
kovász nélküli kenyérrel 104. Eztazanyámtú hallottam. Azt hiszöm, hogy 1900-ba történt. Vöttek egy kis tehénkét, mert sokna vótunk. Mikó bevezették az istállóba, hát az annyira bőgött, hogy nem löhetött a tanyába mögmaradni. Elrágta a koszorúfát, mög azt a kötelet, amivel oda vót kötve, oszt kiszabadult az istállóbul, de nem tudott a tanyábul elmönni, csak kerülgetött ott körül. Valami Juda ángyó vót a szomszédba, ahhoz möntek el, mert az ilyen tudákos asszony vót, hogy gyüjjön el, nézze mög, mi történt evvel a jószággal. Hát ez aszonta, hogy hát:- Bálintné lelköm, sömmi, ez egy rontott jószág. És nem is lösz jobban addig, amíg nem ád neki kovász nélküli sütött kenyeret.- hát hogy azt hogy csinálták, nem tudom, mert az édösanyámtul hallottam, de szereztek. Mikor mögötte a tehén a kovász nélküli kenyeret, tizenhárom napig mindig vérös tejet adott. Mikor elmúlt a tizenharmadik nap, akkor mögváltozott, és nagyon jó tejet adott. Tizenegy évig vót az édösapám tulajdonába, mindég áldott jószág vót. Ezt hallottam saját szüleimtül. (Simon Jánosné, Makó) farsangi kakas vér évei 105. Farsang vasárnapjának hagyománya vót, hogy az udvarba a legszöbb kakast mögfogta a gazdaasszony és napfőkötte előtt köllött levágni. Az vót az eredeti. A vérit egy csöppig fölszödni. Előtte szót senkivel se váltani. Ezt annyira pontosan tudtam. Nagyanyámtul hallottam, és amikor fölszödte a kakasnak a vérit, hogy mit csinált vele, mit nem, nem tudom, de nem alvadt mög. Akkor osztán mindön helyiségöt, ahol jószág vót, azt mind becsapkodta a vérivel. Mert ha a farsangi kakas vére rácsapódott valamelyik ólra vagy istállóra, ott az átok nem fogott. Onnan például a tejhasznot se löhetött elvinnni. Mert azt is tartották, hogy vannak olyan asszonyok, akik el tudják vinni a tejnek a jóságát vagy egyszerűen a tejet. Ott tehén nem ad többet tejet. Vagy ha fáradt embör bejött az udvarba, oszt ránézött a mindjárt mögfialó kocára, hát az mögdöglött. De ha farsangi kakas vére vót az ólba, az mög maradt. (Szilágyi Sándorné, Apátfalva) 106. Három fejős tehenünk vót. Igen jó meg szép tehenek vótak. Osztán az öregasszony egyszer átment tejfölér, pedig nekik is vót tehenük, oszt abbú a tejfölbű, amit átvitt, abbú csinált valamit. A tehenek nem álltak tovább fejéshön, majd véröset adott, mög ilyen rossz nyavalyával vótak, mög nem is ettek. Azok is úgy jártak, azoknak is kommendálta valamilyen kuruzsló- asszony, hogy menjen a piacra, vegyen nyírfaseprűt, de ne szóljon senkihön se, csak kérje meg, hogy mennyit fizet, oszt avval gyüjjön is. Reggel 48
