Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
52. Annyit hallottam, hogy Komáromban van egy sír. Annak a sírnak a sírkövire rá van írva, hogy Patkós vagy Körmendi Patkós. Úgy vót ez, hogy vót egy kovácsmester. Annak a kovácsmestemek vót két segídje. Egyik segíd mán annyira le vót romolva, hogy alig-alig bírt a földön megállni is. Kérdi tűle a másik, hogy mi az okda, hogy te ennyire le vagy romolva? Hát aszongya, megmondanám, de majd úgy van, hogy félek. Félek azér mer rámparancsolt az a valaki. Éjszaka begyün, egy kántárt dob visszájám a fejembe, és akkor én ló vagyok. Lovagolnom kell. Viszem a terhem a Szent Gellért hegyire. Ottan vannak többen, társalognak. De ez naprul-napra éjféltáján megtörténik velem. Ere azt mondja a másik segíd, cseréljünk helyet, én fekszek kivűre az ágyon, te pedig belűre. Hát így is történt. De az a legíny, aki kivűre feküdt, az nagyon óvatos vót, hogy el ne aludjon. Amikor az a női személy a kántárt be akarta vetni, akkor ű visszavágott, a fej ire vágta, és mindjárt ott lett a ló. No, akkor kivezették a lovat, oszt a lábát megvasalták nígy patkóra. Majd réggé főkelnek a segídek, dógoznak mán, a mester unja, hogy még mindég nem hínak be bennünket reggelire. Hát kénytelen vót bemenni, hogy mi van? Hát lássa, hogy a felesíge ágyba fekszik. Felhajtsa a takarót, kelj fő mán, hát mán a segídek mérgelődnek. Akkó lássa, hogy a kezén, lábán patkó van, meg van vasalva. Hát aztán a nő, a mesterné bele is halt. A sírkövin Komáromba, már ami Csehszlovákiába van Komárom, még máma is meg lehet látni a patkót. Már pontosan a nevet nem tudom, én nem láttam, de többektű hallottam, hogy a sírkövön rajta van a patkó. Hát ennyit tudok errű a boszorkányságrú. (Gogh István, Pitvaros) 53. Hallottam rúla, hogy Szegeden, a Tavasz utcán megpatkolták. Táska Rózának hitták azt az asszonyt. Szegeden a Jakab Lajos utcába lakott, és a Tavasz utcán vót ez a kovács. Egy nagyon szép legény vót ez a kovácssegéd, és soha nem aludt. És aszonta, hogyhát ez a Táska Róza néni, ennek vót egy lánya, akkor megfogták a csikót, mert nem bírt aludni a legény. Megpatkolták, és mikor ment a lánya, feküdt az ágyba az öregasszony, és meg volt patkóivá. Na, én is mások után mondom, idősebbek laktak nálunk, tetszik tudni, oszt mesélték. Na, oszt mikor meghalt ez a Táska Róza néni, lehettem akkor olyan húszéves. Ott laktunk a Feltámadás utcába, fiatalasszony vótam, és egy filléré árverezték, annyié vette meg egy Erdélyi Mihály nevezetű a könyvet. És könyörgött a lányának, hogy gyere ide, add ide a kezedet, és nem adta oda, mer ha odaadta vóna, akkor ráragadt vóna. (Fazekas Antalné, Szegvár) 54. Kiszomboron hallottam azt is a nagyanyámtól, úgy hítták azt az asszonyt, Patkósné. De a kovácsmestört, aztat nem mondta a nagyanyám, hogy hát azt minek hítták. Annak vót egy legénye, egy kovácslegénye. Oszt 29
