Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
A hatvanas évek közepén egy másik mesemondó parasztemberrel is találkoztam, méghozzá Óföldeákon. Mire azonban évekkel később visszatértem a faluba, Vass Laci bácsi meghalt. Kettőjük furfangos történeteiből még így is sikerült megmenteni valamennyit. Nyugodt szívvel mondhatom, a szegedi nagytáj zárt közössége, Csanytelek és Óföldeák népe, ismét két különleges népi alakkal ajándékozott meg. A Vasgyúró még ma is élő személyiség, míg az Óföldeáki Vass Laci bácsi már több mint húsz éve halott. Az biztos, hogy Csongrád megyének is megvannak a maga mágikus erővel rendelkező emberei. A Tisza és a Maros menti községekben ismert Teknyőkaparót méltán tartották táltosnak adatközlőim, hiszen jövendőmondó tehetsége révén egy kicsit mindenki szószólójává vált, amikor jóslatait híresztelte. A szentesi születésű Veszett Nagy Sándort ember- és állatgyógyításai révén ismerték meg, a maroslelei B. Kúrái József pedig varázsló és szemfényvesztő hírében állott. Az algyői Bartuk Ágnes halottakkal beszélgetett, és férfiakat is felülmúló ereje sokakat ámélkodásra késztetett. A tápai szentember, Fütyű Pista (Miklós István) táltostudományáról Bálint Sándor írt emlékezetes sorokat. Ugyancsak ő fedezte fel az ország egyik legkiemelkedőbb tudású mesemondóját, a zsombói Tombácz Jánost is. A Vasgyúró és Vass Laci bácsi azonban egyikükhöz sem hasonlítható. Ha valamiben mégis, mítosz teremtődött alakjuk körül és szülőfalujuk kiemelte őket a névtelenség homályából. Már a szavaikat gyűjtő munka idején is azon töprengtem, vajon miként teremthet legendát cselekedetei révén egy élő ember. Hogyan lehetséges az, hogy korszerű gazdasági és társadalmi viszonyok közepette egyszercsak legendás alakká válik valaki, aki egyébként csak hétköznapi tagja egy szőkébb közösségnek. Ezt a kérdést Vass Laci bácsival kapcsolatban is föltehetem, hiszen a hatvanas évek közepén még beszéltem vele, ám az arcára már alig emlékszem. A természetfölötti erővel rendelkező embereket többnyire saját nevükön nevezi a nép. Tudásuknak mágikus erőt tulajdonít. Tisztelettel vegyes félelem övezi őket. A néprajztudomány jól ismeri az országosan elterjedt táltosmondákat, a tudós kocsisok, tudós pásztorok történeteit, a veszettorvosok gazdag hiedelemvilágát. A csanyteleki születésű Vasgyúró, bár nevével népmeséi hősre utal, inkább napjaink szegényparasztja, mint időtlen mesei figura. A Vasgyúró neve mögött Kovács János rejtőzik. A község lakói azonban már évtizedek óta csak Gyúró, Vasgyúró névvel illeik, noha jól tudják tisztességes nevét is. Az alkalmi munkákból éldegélő embert a társadalom számkivetettjeként tartották számon. Kettőjük közül Vasgyúró a modernebb. A napi politika szövevényes útvesztőiben ő fölényes biztonsággal ismeri ki magát. Mindazt amit az újságokból olvas szinte mesei formában híreszteli tovább. Vass Laci bácsi történeteiben a nép meseteremtő ereje párosul a furfangos humorral, a vaskos alkalmi viccekkel. Egyikük a jelenidő krónikása, a 276
