Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
Helven kedok Bevezető' Az egykori garaszententbenedeki apátság falujának porát, pusztájának füvét taposom. A történeti Magyarország Bars megyéjében fekvő monostor évszázadokkal ezelőtt szerezte meg ezt a Tisza menti kis települést és tulajdonában tartotta egészen a 15. század közepéig. Az apátság alapító oklevelében szerepel először a falu neve Chonu névalakban. Az alapító oklevél nincs meg eredeti alakjában, de II. András királyunk 1217-ben átirat formájában újból kiadatta megerősítő záradékkal. II. Ulászló király 1504-ben kiadott oklevele pedig a falut a halászok tanyájának mondja. Csak azért idézem Csanytelek régvolt múltját, hogy még mélyebbre áshassak földjén, kedvemre vallathassam hagyományőrző idős embereit. Amikor jó tíz évvel ezelőtt először kapcsoltam be a magnetofont az „örökkétartó” főutcán és léptem be találomra egy lefüggönyözött szobába, megrendítő kép fogadott. Magárahagyott idős, beteg asszony feküdt a félhományban. Kérésemre csak nagynehezen vallotta ki imádságát. Ma már Erdélyi Zsuzsanna: Hegyek hágék, lőtőt lépék című monumentális gyűjteménye is őrzi Berkecz Jánosné archaikus szépségű népi imádságát. Azóta sem találkoztam olyan adatközlővel, aki hályogra ilyen varázslatosan szép elhárító imádságot tudott volna... Ballagok a régi szegedi úton. A ritkásan épített házak között elillan a szó. Ám az emlékező öreg csanyiak nem hagyják magukat, egymás szavába vágnak, hogy történeteikkel kedveskedjenek. Név szerint: Laczkó József, Horváth József, Patai Péter Pál, Bagi Illés, Sebők János, Mucsi István, Márton Ödön. (Ugyan, élnek-e még?!) A magnófelvételen legalábbis így hallatszik a nevük, amikor a régi falu ma is használt és megfejtésre váró hatámeveit sorolják: Dilitor, Dögállás, Rávágy, Járandó, Szik, Sírokhögy vagy Síróhegy, Tilalmas. A Síróhegy Petőfi beláthatatlan Alföldjének egy darabja. Hallgatom a csöndet, nézem az elúszó felhőket, beszéltetem az asztalukhoz tessékelő csanyiakat. Valamennyiük szerető-támogató jóindulatáról egy Szegedre elszármazott csanyi újságíró-szépíró számos gesztusa is meggyőzött.- Ha majd a falumban jársz, ne feledkezz meg a Vasgyúróról sem — mondta Sz. Simon István, a Délmagyarország egykori főszerkesztője. Sokat kutattam utána az elmúlt években, amíg végülis személyesen is rátaláltam. Furcsa volt Síróhegyen remetéskedni. Csak járni, beszélgetni és hallgatni a Vasgyúróról mondottakat. Aztán elmenni más határba, majd visszatérni újra. Ismerkedni egy különleges népi hőssel. 2 75
