Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

A pinának nincsen álla, mégis kinő a szakálla... Mire hazaértünk már csak az inge maradt rajta. Levetkőztették. Anyám szödte össze a ruháját.”

1913-ban aztán eltűnt Bartuk Ágnes Algyőröl. Ilka húgával, anyjával kiment New Yorkba. Ilka ott 1914-ben férjhez ment. Ágnes boszorkányos gyógyító tudományára azonban ott is szükség volt.

„Ennek az Ilkának a férje — hogy igaz, nem-e —, anyámtól hallottam, mög vót rontva. Hogy mi vót az mögrontás, nem tudom. Aszonta Ágnes neki, Ilka, ne mönjél ehhöz az embörhöz! Miért ne mönjek hozzá? Luki Jánosnak hitták azt az embört. Hát aszongya, nem tudott a férje csinálni semmit. Eltelt két hét, eltelt három hét, nem tudott csinálni semmit se. Aszonta, jól van, majd mögpróbálom. Aszonta az én anyámnak, elmék, oszt majd mögfordítom Ilka sorát. Mikor hazamönt, aszonta, hogy három nő vót náluk. Azt mondta, mögrontottátok a húgomnak az urát. Fordítsátok vissza! Hát hogyan? Ha majd egy szakajtó lisztöt kiválogatsz, akkor majd visszafordítjuk. És ha tik válogattok ki annyit? Ágnes visszafordította, hát azután születött Rozika, Ilka lány.”

Egyet biztosan tudok, rejtély fedi a jóstehetséggel megáldott táltosokat, de azokat is, akik gyógyítani tudnak. És azokat is, akik halottakkal beszélgetnek, akik természetfólötti erővel rendelkeznek, akik az ihletett pillanatok extázisában az emberiség őskoráról szólnak. Áldott legyen minden szavuk. Én úgy olvasom minden följegyzett vallomásukat, mintha az őshaza magyarságának üzenetét olvasnám.

274