Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

„Azt is az én anyámtul hallottam, hogy mikor iskolába járt, szaladtak az én anyámért, Ágnes néni gyüjjön, mert Ágnes elszédült az iskolába. Mire az iskolába ért, Ágnis már játszott a gyerökökkel.”

Persze, Bartuk Ágnes is kevés iskolát végzett, mint azok az asszonyok, akiktől szebbnél-szebb archaikus imádságokat jegyeztem le. Ő azonban még olyat is tudott, amiről mások sohasem tudtak számot adni, ha a táltosokról kérdeztem őket.

„Mikor és kislány vótam, ott ültem az ágya véginél. Nagyon sokat szenvedött. Elaludt, szenvedött. Tudja mit csinált? Kirágta az egész szája szélit. Folyt a két oldalán a vér. Anyám mög törülgette. Már zsebkendő nem is vót elég, fogott valami rongyot. A két kézit mög a falhoz verte. Ilyen dagadt vót a keze. Mire fölébred, nem vót neki semmi baja. A szája is tiszta vót. Emlékszöm arra is, hogy apám bejött ide Szegedre és fiákerre! hozatott ki egy főorvost. Akkor is már két napig se nem övött, se nem ivott sömmit se. Feküdt, és feküdt, és feküdt. Azt mondta apámnak, tudja mit, ha ezt egy dézsa vízbe beletögyük és darabokra összetördeljük, összevágjuk, akkor se tudunk rajta segíteni sömmit se. Az én apám mindönfelé vitte, a közkórházba hányszor! Hogy mi vót baja, nem tudom. Nem is tudták kitapasztalni. Vót mikor három napig föl se kelt. Aludt. Se nem ivott, se nem övött, aludt.” „Egyször is anyámnak a nénny iéknél vótunk. Ott vót Ágnis, feküdt. Három napig aludt. Nem ivott, nem övött, aludt. Ha fölemelték a fejét, kinyitották a száját és töttek bele valamit, akkor is a két oldalán kifolyt. Mondd már mög, mit csinálsz, kérdözte az én anyám. Aszonta, hogy a sárkányokkal küszködök. Mikor ennyit szenvedsz, alszol, mit csinálsz? A sárkányokkal küszködök.”

Most amikor ezeket a sorokat írom, nézem a fényképét, amint húgának a kislányát öleli. A fotó New Yorkban, a Raphael stúdióban készült (4117 Manchester Av.). Nézem a fotóját, látok egy tiszta tekintetű parasztlányt, aki többet tudott a világról, mint egész Algyő. És József Attila? Kiemelkedő tudású orvosok vizsgálták, konzíliumoztak fölötte, de minek?! A révülés, az extázis, a zseni, a zsenialitás nem gyógyítható.

így volt ez Bartuk Ágnes esetében is, aki hat elemit és két ismétlőt végzett. Hogy miképpen és miért terjedt el róla, hogy látó, arra testvérhuga sem tudott válaszolni, de a révülő lányhoz tódult a falu, hogy csodát lásson.

„Tudja, a pitvaron körösztül jöttek be a népek, hogy beszéljenek Ágnissal. Nők, férfiak. Ágnis aludt, oszt gyütt be a nép. Mind letérgyelt oda az ágya elé, és mondta: jaj neköm ez a bűnöm, ez a bűnöm. De ahogy mögvallották, elszédültek. Begyiin az én anyám, mintha még most is úgy látnám, no aszongya én nem fogok elszédülni, mert Szent Mihály arkangyal az én védőszentem. Mit ád az isten, ű is elszédült. Vót egy olyan hosszú folyosó, oszt akik ott vótak, fiatalembörök, mögfogták így hónaljukat, és sorba kihúzták őket. Anyámat is kihúzták. Ágnis ekkor olyan tizenhét-tizennyolc éves vót. Gyönyörű szépen énekölt. Szent éneköket énekölt!”

212