Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

- Nagyon is tudós. Ez biztos el vót üsmerve, hogy tudós embör. De az apja még tudósabb vót. Mert hallottam én már a nagyapámul, hogy az apja az olyan tudós embör vót, hogy a Tiszán átmönt száraz lábbal a vizön. Milyen tudománya vót, vagy kitül érdemlötte mög, nem tudom. Csak eztet sokat beszélte nagyapám. Ez a Sándor bácsi itt is aludt minálunk sokszor.”

Boszorkányságának is tanúbizonyságát adta. Egy alkalommal ^valahogy úgy csúfolták. Aszongya, ne beszéljetek, mer a szarvammal megcsaplak benneteket. Oszt amelyik legjobban tréfált vele, az idekapott a homlokára. Folyt a vér. Azt mondja, hogy na, mondasz-e még ilyet? Nem mondok. Gyógyíts meg! Végighúzta rajta a kézit, múlt minden.” (Szalai Mihályné)

..Át tudott változni kutyájé. Csak amikor ő akarta, akkor eztet megcsinálta, hogy kutya képibe jelent meg valahol.” (Szalai Mihályné)

Az alakváltoztatás tudománya a táltosokat, a látókat, emberfarkasokat és a veszett doktorokat jellemezte. Ez lehetőséget teremtett számukra, hogy természetfeletti lényeknek tekintsék őket, és hogy tudományukat használják is az arra rászorulók.

Alakváltoztató jellemzői közül számos változatot jegyezhettem le. Az egyik legszebb hiedelemmondában ..kiskutya képibe gyütt”, és a révész úgy hozta át a Tisza túlsó oldaláról. Egyszer meg, amint hozták ki Szentesről kocsival, „eveszött a kocsirú. Hátranéznek, hát hun van? Hát egy nagy kutya feküdt ottan a derékba.” Egy másik adatközlőm még részletesebben mondta el a történetet:,,Ketten vitették magukat. Sándor bácsi meg egy másik férfi. Egyszer, aszongya, hátranéz, a kocsiba egy ember van csak. Amott meg ma- rakszik két kutya." (Horváth Sándomé)

Ha átváltozott kutyává, „osztán elment egy hetedik határba, oszt ott meg má vissza tudott változni személlyé, mint ember.” (Szecsei András)

A hiedelemmondák gyakran mutatták be úgy, mint aki maga idézte elő az állatok betegségét, a veszettséget, hogy azután meg is gyógyíthassa.

Adatközlőim gyakran hangsúlyozták: „én azt az embert személyesen ismertem". Ezzel mintegy hitelesítették a számukra megfoghatatlan történéseket.

Veszett Nagy Sándor elhárító-gyógyító tevékenységét többnyire nem az emberek szeme előtt végezte; a veszettdoktorok általában nem gyógyítottak a nyilvánosság előtt. Ez szintén hozzájárult a róluk kialakult kép titokzatosságához.

Veszett Nagy Sándor néhány „mozdulatát” azonban egy-két adatközlő megfigyelte. Előfordult, hogy „négyfele körösztölte az égre"; máskor úgy nyugtatta meg a földühödött állatokat, hogy eléjük tartotta a kezét, „oszt akkor elkezdték nyalni a kézit néki”.

270