Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

- Oda se nézz! Gyere ki velem a temetőbe. Fogd mög ezt a botot.

Mert vót egy botja, de ezt nem szabad vót letönni a fődre. Úgyhogy azt

fő köllött állítani a sarokba vagy valahova. Vagy fogni köllött, amíg ü valamit csinát. Oszt akkó ideadta a botot:- Fogd mög!- De mindig azt mondta, hogy singiri-bungiri. Mikó a botot ideadta. Oszt akkó ű elmönt füvet szönni. Aszongya, tudod, milyen füvet szödök? Fekete üröm. Ott a temetőbe kint. Oszt akkó azt mög köllött főzni. Fürdőnek köllött csinálni, úgyhogy így beleültem nyakig.

Aszonta, hogy háromszó kő mögismétölni. Mikó elsőre beleülök, elszédülök, de ne ijedjönek mög! Mikó másodszorra beleültem is elszédültem. Kivöttek. Mikó harmadszorra beleültem, semmi bajom se lőtt. Hála Istennek azóta nincs. Ez így vót, mintha most lőtt vóna. Az segítőit rajtam.- Addig mi vót magával?- Addig? Hát gyöngélködtem, beteg vótam. Nem esött jó semmi se. Az orvosok se tudták mögállapítani, hogy mi a bajom.- Ez az embör megcsinálta?- Hát mögcsinálta.- Ki vót ez a Veszett Nagy Sándor?- Én különben nem tudom, hogy hittak. Nem tudom, hogy hítták, csak tudós embör vót. Itt van az én vejem. Egy ház van köztünk, az öregebb lányom. Az is sokat tunna mondani. Mert azért, hogy az mög lent bérös vót a gátőrháznál. Oszt akkó vitte a gazdasszonyt Csongrádra. Ez a Sándor bácsi mög mönt. így ahogy ü mondja. Aztán ű azt mondta, hogy vögyék föl ott a gáton. Mert ángyi vót a gátőr felesége, úgy hittük, aszonta, hogy ne vödd fő, ne állj mög! Nem is álltak mög. Nem bírtak mönni a lovak sehova se. Leálltak. Azután Sándor bácsi odaért. Akkó hítta az én vejem, hogy üljön föl a kocsira. De még akkó az olyan suhanc gyerök vót. Fölült Sándor bácsi, semmi hiba se vót, möntek a lovak.- Ezt a Sándor megcsinálta?- Mög.- Akkor csak tudott valamit?- Hát persze, hogy tudott. Az én uram szögény sokszor elbeszélte, hogy Síróhögyön mögveszödtek a marhák, mert ilyen csorda vót ottan. Aztán, hát mit csináljon, hát elmöntek Sándor bácsié. Mert ott is ilyen összeköttetésbe vót a Síróhögyiekkel. Oszt együtt Sándor bácsi, oszt amiket má látta, hogy legjobban baja van, aszonta, fogják mög, üssék agyon. Agyonütötték. Aszonta, a fej it vágják le, ássák el, a többit mög főzzék mög, oszt nyugodtan ögyék mög. Úgyis vót, főztek belüle paprikást. Sándor bácsi övött legelsőbb belőle.- Mögállt a vész?- Mög is állt a vész azután. Hogy mit csinált, ezt már nem tudom.- Hát csak tudós ember volt akkor.

269