Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
bejegyzését. Este 10 órakor született; keresztapja Sarkadi Ferenc, keresztanyja pedig Kónya Sára volt. Dr. Gilicze László református lelkész segítségével - aki tudott Veszett Nagy Sándor famíliájáról - a Jókai utca 19. sz. alatt a gyógyító ember unokájára is ráakadtam. Keresztes Nagy Sándor 1896. augusztus 11-én született Szentesen; édesapja, ugyancsak Keresztes Nagy Sándor, 1870. augusztus 31-én született, és 1958. december 27-én halt meg. Nagyapja, tehát a veszettorvos, 1841. április 11-én született, és 1913. október 26-án halt el. A szentesi református középtemetőben temették el. Dédapja pedig 1818-ban látta meg a napvilágot. Keresztes Nagy Sándor elmondta: „Veszett Nagy Sándor vót a nagyapám. Ű vót a gyógyító ember. Foglalkozására nézve lóherülő ember vót. De az vót az apám is. Gyógyítássá azonban csak a nagyapám foglalkozott.” Keresztes Nagy Sándor nem őrizte meg a nagyapjára vonatkozó iratokat, de egy fényképét igen. Hátlapján a fényképész neve és címe; Szilágyi Budapest VI., Váczi körút 15. sz. A fényképről az a Veszett Nagy Sándor néz farkasszemet a szemlélővel, akit adatközlőim olyan találóan jellemeztek. Sarkantyús csizmában, parasztruhában látható. Nagy bajusszal és aron- tókra jellemző összenőtt, vastag, ún. boszorkányszemöldökkel. Szuggesztív, erős tekintetű, vadmacskaarcú ember lehetett ez a testes férfi, aki nézésével is megszelídítette a legvadabb kutyákat. Sem a ma élő, 87 éves Keresztes Nagy Sándor, sem édesapja nem vette át Veszett Nagy Sándor tudományát. Ő viszont csizmadia apjától tanulta, örökölte mindazt, amit tudott. Föltételezem, hogy a csizmadia dédapa világot látott ember lehetett, aki szakismeretet idegen városokban szerzett, és megfordult jónéhány országos vásárban is. Tanult és módosabb ember is lehetett, aki a tudása mellett nagy tapasztalatra tett szert, és ezt kamatoztatta, amikor állatok gyógyítására vállalkozott. Mint lóherüléshez értőt, később kötelezték, hogy hivatalosan végezze munkáját, vagyis engedélyhez kötötték működését. Gyógyításaiból jól élt, ámbárnem lett vagyonos. Mindössze egy háza volt a Jövendő utca 1/A alatt, és Bereklaposban 2500 G-öl földje. Azért válhatott ismertté, mert egész állatcsordákat mentet meg a pusztulástól. Abban az időben meglehetősen kevés állatorvos volt, ha akadt is, vajon ki tudta megfizetni őket a szegények közül? A maguk tudására kényszerült javasok viszont széles körben gyógyítottak, ezért is lehetett hét határban híres a veszettorvos. Embert, állatot egyaránt gyógyított. A csanyteleki Ürmös Lajosné olyan betegségben szenvedett gyerekkorában, amelyet az orvosok nem tudtak meggyógyítani. Én vótam a beteg. Úgyhogy énneköm fődagadt így ez a gyomrom, mindön. Az orvoshon vitt a jó anyám, aztán nem tudtak segíteni. Akkor eza Sándor bácsi járt mihozzánk. Többszörösen gyütt, mert édösapámékkal jóba vót. Járt ki mindég, oszt akkó kérdözte, mi van veled, fiam? Mondom:- Beteg vagyok, Sándor bácsi. 268
