Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

„Aszonta Jóska, a te sárkánylovad ott áll mög, ahol én akarom. Mög akkor, amikor én akarom. Az Illés bácsi mondta ezt, a Fogas Illés.” (Pernye Mihály)

A gyűjtött anyag kétségtelenül a pásztorkodás, az állattartás ősi időszakára utal. Katona Imre szerint: „A nagyobb, értékesebb állatokat mindig is a férfiak, kisebbeket a nők gondozták és használták. Itt talán elegendő a lóval való bánás példájára hivatkoznom: ez a szinte szentként tisztelt állat nagy szerepet kapott a vadászatban, később pedig a vándorlásokban is; korán bevonult a szertartásokba, mítoszokba és a hősénekekbe, utóbb a hősmesékbe is, ahol a férfihősök egyenrangú társa.”

Az állatokkal tudó ördöngösöknek tevékenységében a pogány hitvilág sajátos rítusa testesült meg.

Hmzka János (Zákányszék)

„Ez olyan bűbájos ember vót és nagyon erős embör.” (Zombori József) Miben állott a tudása? Mindenekelőtt abban, hogy vizet árasztott a szobában, dinnyét folyatott az asztalon. „Ha azt akarod, egy óra múlva mindjárt möglátjuk a dinnyét az asztalon. Télön? Bemönnek a szobába, körűülik az asztalt, de aszongya, ne nyúljon senki hozzá, mondja a Huszka. De má folyik az indája, ahogy csak a legnagyobb nyárba.” (Zombori József)

Az esemény többnyire lakodalmi mulatságokban történt. A jelenségekhez mindenkor vaskos, rusztikus cselekvések kapcsolódtak. Mintha a szövegek elfedni kívánták volna ezeket a cselekvéseket, szerelmi évődéseket. Bizonyos erotikus cselekvések virágnyelven fejeződtek ki a hiedelemmondákban.

Kovács (Szeged környéke)

A dinnyefolyatás, a vízárasztás motívumaival átszőtt történetet Marosleién Balogh István mondta el. A mágikus cselekménynek az adott különleges hangsúlyt, hogy az első világháborúban, a harctéren történt. „Édesapám az első világháborúban az orosz fronton volt. És volt ott egy Kovács nevezetű ember, aki bűbájos dolgokat tudott csinálni.” Egyik alkalommal a megáradt Bug vizét varázsolta a földbe vájt bunkerba. „A tisztek bent megrémültek, és egy idősebb, hatalmas testű, nem tudom már, hogy ezredes vagy alezredes, fölugrott egy padnak a végire, ami fölbillent, és belevágódott a vízbe.”

Adatközlőm úgy emlékezett vissza, hogy Szeged környéki volt a bűbájos. A hiedelem gyűjtésem egyedi darabja. Adatközlőm helyi szövegekről sohasem hallott, kérdésemre a szegedi táj bűbájosát idézte meg.

264