Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

kaparónak tökéletesen elég volt az, amit így keresett. Mintha Krisztusnak a tanítását követte volna, hogy ne törődjenek a holnappal. A mára valót megszerezte, és ráért meditálni, gondolkodni, tömi a fejét, hogy miképpen alakul a világnak a sora. A mi korunkban, sőt, napjainkban is rendkívül időszerű probléma, hogy a technikai civilizáció amilyen áldás, olyan átok is egyben. Mert mi történik akkor, hogy ez a technikai civilizáció kajánul föl- mondja a szolgálatot. Sajnos, elintézték ezeket a vélekedéseket azzal, hogy babonák, hogy az emberek sötét elmaradottságban élnek. Ők azonban valahogy ösztönösen érezték, hogy ezek a modem találmányok, amelyek az emberiségnek az évezredes életét, életformáját többé-kevésbé meghatározták, ez nem vezethet jóra. Például maga az, hogy a társadalmi konvenciók megszűnnek, például férfi és nő nem különböztethető meg egymástól. Több ilyet mond, és hogy ennek milyen vészes következményei lehetnek az egész emberiségre. Persze a parasztság folyton gondol a világvégére, jósolja a világvégét. Nem tudja megérteni, földolgozni magában a nagy társadalmi, technikai, tudományos változásoknak a jelentőségét. Információzavarban van. Nem tudja földolgozni azt a rendkívül sok benyomást, amit például a televízió nyújt manapság neki. Mint valami mákonyt szívja magába, de ugyanakkor kihúzza az emberi biztonságot a talpa alól. Valami ilyet érzek ebben a Teknőkaparóban. Mindenki érezte ezt, vagy érzi — én is, te is —, hogy ez a nagy haladás, amiben vagyunk, ez legalább olyan félelmetes, mint amennyire örülnünk lehetne neki. A másik dolog, kérlek szépen, az, hogy ebben a Teknőkaparóban, a Teknőkaparóról való képzetekben — mint ahogy mondta is az egyik adatközlő, hogy „tátos vót” — nagyon sok táltoshagyomány is megrögződött. Legalábbis annak egy töredéke.

Talán segítségedre lenne a földolgozásnál, ha rendelkezésedre bocsáta- nám, amit a szegedi tájnak a táltoshagyományairól, részben a Kálmány Lajosnak a müvei révén, részben pedig a saját gyűjtésem alapján földolgoztam. Ez egy olyan tájék, ahol ezek a bűbájos, táltos tradíciók különös elevenséggel éltek. Az ember azt hinné, hogy ez már a tizenkilencedik századdal lezárult, és akkor ezek a képzetek továbbélnek, belekapaszkodnak a Teknőkaparó alakjába.

Azt gondolom, hogy abban a bevezetésben, abban az előkészítésben, amik megelőznék ezeket a történeteket, először ezt fogalmaznám meg. A Teknőkaparó egyéniségének, mondhatnám személyiségének — mert ez már nem egyéniség, hanem egy nagyon markáns személyiség — különböző vonásait is megrajzolnám. Egyrészt ahogy belekapcsolódik a szakrális népi hagyományba, másfelől mik azok a táltoshagyományok vagy táltosjegyek, amik alapján a Teknőkaparó fölismerhető. Akkor lehetne még esetleg a jóslás, jövendölés, Úgy gondolom, hogy ennek a három mozzanatnak lehetne három önálló fejezete. Egyrészt a Szeged vidéki szakrális hagyomány, amelyik erősen belenyúlik a középkorba, amikor az apokaliptikus szemléletek, nézetek még elvenek voltak, tehát szakrális néphagyomány, másrészt a táltoshagyomány. Talán történetiségében előbb lehetne a táltoshagyomány,

243