Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
majd a szakrális néphagyomány, és azután a jövendöléseiről írnék. Na most, kérlek szépen, vannak-e olyan adatok, hogy ő gyógyított?-Nincs ilyen adatom. Az adatközlők csak a jóslatairól beszéltek. A jóslások esetében kiindulnék abból, hogy az a parasztság, amelyik élt a maga egyszerű, de nagyon otthonos környezetében, ahol minden a maga helyén volt, az mostan találkozik a modem világnézetekkel, a modem találmányokkal, a technikával, és megpróbál eligazodni. Általában azt lehet látni, hogy elutasító ezekkel a dolgokkal szemben, vagy legalábbis bizalmatlan, mivelhogy abszolút erkölcsi alapon áll. Ez lehetne a harmadik mozzanat. Különben lassan-lassan az is érdekes lesz, hogy egy hiedelem meddig él. Vannak olyan hiedelmek, amiket hiába keresnél. Elfelejtődtek, elenyésztek. Neked minden olyan mozzanatot össze kell állítanod, ami a Teknőkaparó táltosságát mutatja. Ennek alapján már nagyon-nagyon komolyan hozzáfoghatsz egy összefoglaló képnek a megrajzolásához. Csodálatos anyag ez! Ilyen táltosszerű paraszti személyiségről nincs jel a magyar szakirodalomban. K. J.: - Sanyi bácsi! Ez a Teknyőkaparó nem élt az ország más részében? Hát tudomásom szerint nem. Csak ezen a tájon. Akadtak ilyenek, akik így jósoltak, de az mind lényegtelen. Ilyen nagyformátumú személyiség nincs Magyarországon. Ja vitások a kéziraton Bálint Sándor tanulságos intelmeit, tanácsait mind fölhasználtam a bevezető írásomban. Útmutatása alapján három fő fejezetre osztottam a tanulmányt. („Olyan varázslatos embör vóf’..., „Ezret át az Isten, ezred nem”..., — „Ez mind olyan szépen bekövetközik”...), és eszerint csoportosítottam a 21 helységben 151 adatközlőtől lejegyzett szövegeket. A kéziratot 1979 júliusában nézte át Bálint Sándor, és saját kezűleg húsz helyen javította, pontosította a Teknyőkaparóról rajzolt képet. A második beszélgetésre augusztus 29-én került sor, ugyancsak Szűcs utcai otthonomban, feleségem jelenlétében.- Professzor Úr! Mi a véleménye erről a gyűjtésről? Olyan klasszikus gyűjtemény, mint bizonyos tekintetben a Kálmányé vagy mondjuk az én Szegedi Szótáram. Mert egészen új dokumentumokat, ismeretlen dokumentumokat tesz az asztalra. K.J.:-Sanyi bácsi! Ezt a Teknyőkaparót máshol nem ismerik? Nem ismerik máshol az országban? Hát hogy ismernék! K. J.: - Nem létezik! Hát, édesem, legalábbis ennek nincs nyoma a szakirodalomban. K. J.: - És hogyhogy pont itt? Hát nyilván, hogy ennek a tájnak az embere. 244
