Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

A tiltó jellegű ráolvasó szövegek eredetének és költészetének vizsgálata külön tanulmányt érdemelne, de szükségeltetne orvosi és lélektani kutatás is e hiedelemkor — benne a ráolvasok — megfelelő értelmezéséhezAz kétségtelen, hogy a nép a különféle betegségeket titokzatos erők hatalmának tekintette. A gyógyítást pedig ellenvarázslatnak, amely a kimondott szó mágiájára épít, sőt megtetézi azt a keresztény motívumokkal átszőtt biblikus történetek felidézésével is.

Csongrád megye népi hitvilágában jelentős helyet foglal el a szülés hiedelemköre, mint az emberi lét egyik nagy eseményének ünnepi pillanata. Erre utal egyik adatközlőm fájdalmasan drámai visszaemlékezése: „Édesanyám olyan negyven-negyvenöt éves vót mikó meghalt. Mielőtt meghalt összehívta a családokat meg az apámat, és azt mondta: „Gyuri, Gyuri! Mi lesz veled... (sír) Mi lesz veled? Mi lesz a tizenhat gyerekkel?... (zokog) mert én meghalok... Az vót az utolsó szava apámhoz. Felültették a kocsira és elvitték. Mire beértek a kórházba, meghalt a kocsin.” (Bakai Imréné, Apátfalva)

Az anyasággal áldott asszonyok őseink messzehangzó üzenetét közvetítik minden hiedelemmel. Az arany igékkel tolmácsolt szokások, babonák költészetünk legősibb rétegeibe világítanak be és évszázadokkal ezelőtti közösségek tapasztalatát, bölcsességét bízzák a huszadik század emberére.

(Részletek az 1995-ben megjelent Boldogasszony ágya című kötetem tanulmányából. Szerkesztette: Gyuris György.)

241