Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
megnevezés misztikuma a gonosz megtévesztését szolgálta. A névadás szertartása az egyház tiszte volt. A legnagyobb félelmet a gyermek elváltása keltette a szülőasszonyban. Hite szerint a magárahagyott gyereket kicserélik, elváltják. A váltott gyerek gazdag hiedelemanyaga azt bizonyítja, hogy adatközlőim nagyon jól ismerik ezt a babonát. Váltott gyereknek a satnya, vízfejű, torzszülött, rosszul fejlődő újszülöttet tartották. A hiedelem szerint valamilyen rosszindulatú természetfeletti lény gyermeke. A váltott gyerek babonájában úgy vélem, az öröklött betegségek is néven nevezhetők, ugyanakkor a tőlük való félelem, a torzszülöttek létezésének társadalmi problémája is fölvetődik. Feltételezem, hogy az őstársadalomban sajátos mítosz övezte e hiedelemkört, amelynek emléke (sőt valósága) a századok folyamán sem halványult el. Jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a rávonatkozó hiedelmeket már a 17-18. századi boszorkányperek is följegyezték. A természetfeletti lény születését a táltossal is kapcsolatba hozták az adatközlők. Az üres szobában megszólaló váltott gyereket táltosként emlegették, aminthogy a fölös csonttal, foggal születettről is azt tartották, hogy táltos. Táltossága bölcsességében nyilvánul meg. Azt is ítéletként hangoztatták adatközlőim, hogy elsősorban a kereszteletlen gyereket cserélik ki a táltosok. Ebben kétségtelenül a kereszténység liturgikus törvényei kapcsolódnak pogánykori szokásokhoz. Az avatót követő pogány rítusú otthoni szertartás a Boldogasszony pohara elköltésével kezdődik, ünnepi ebéddel folytatódik. Közben gyümölccsel, édességgel megtöltött cserépedényt durrogatnak falhoz, ajtóhoz. A keresztapa, keresztanya pedig magasba emeli a gyermeket, hogy nagyra nőjön. Az ünneplő duhajságba a gonoszűző sámánrévülés töredékes emlékét sejtem. Az avatás bensőséges ünnepe szervesen hozzátartozik a szülés rítusvilágához. Valójában annak záróeseménye. Az anyaság első nagy időszaka, amikor az asszonnyá lett lány éppen a szülés révén ismét kapcsolatba kerül a közösséggel. A gyermek avatása az anya megkoronázása, anyaságának ünneplése. l/jraszülés, hátakeresztség A Csongrád megyei nép ajkáról lejegyzett hiedelmek között akadtam rá az újraszülés ősi babonájára. Varga Ferenc domaszéki plébános elevenítette föl a Tanács Imréné Bállá Évától hallott történetet. Beteg gyermekéről Engi Tüdő Vince, Homokország szent embere mondta ki a szentenciát: „Félszívvel hordtad, rosszul szülted. Szüld meg újra a gyermeked!'’ Tanácsára a fiatal házaspár újhold éjszakáján elvégezte a javasolt szertartást. Kettéhasított fiatal meggyfán háromszor keresztülbújtatták a csecsemőt, majd a fát sárga szalaggal az apa bekötözte. Tavaszra összefort a fa és megvirágzott, a gyermek pedig meggyógyult. 239
