Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
Boldogasszony ágy(t Bevezető Az emberi lét folyamatában az egyik legnagyobb esemény a születés. Fölemelő és méltóságteljes pillanat népünk életében. Szokások, hiedelmek meghatározóan gazdag íratlan törvényei társulnak hozzá. Közismert, hogy a primitív népeknek egész szertartásrendszere kötődik az emberi élet jeles történéseihez. A szertartások titokzatosságában, rejtélyességében őseiknek a varázslatokhoz kapcsolódó magatartása is fölfedezhető. A szegedi nagytáj hagyományokhoz kapcsolódó jeles ünnepeit Szeged zseniális néprajzos fia, Bálint Sándor gyűjtötte össze és tárta föl elemző módon hatalmas monografikus munkájában. Ő irányította rá figyelmemet a „szögedi nemzet'’ népének hiedelemvilágára és népi imádságaira is. Éppen az ő útmutatása, tanácsai alapján kezdtem gyűjteni Ferencszállás népi hagyományait, hogy később bejárva Csongrád megye városait és falvait megismerhessem lakóinak szellemi kincseit. E kötetemet a szülés ünnepi eseményének szentelem. Teszem ezt a teljesség igénye nélkül. Törekvésemnek kétségtelenül mindenkor határt szabott a szűkös kiadási lehetőség. Ezért minden munkámat egy szigorú válogatásnak, afféle néprajzi antológiának tekintettem. Annak tekintem ezt a mostanit is, amelyet bármikor többszörösére duzzaszthatnék föl a rendelkezésemre álló szövegek alapján. Ugyanakkor gyakorta eltöprengek azon, milyen elenyészően kevés mindaz amit gyűjtöttem. Döbbenten állok a nép- költészet, a hiedelemmondák monumentalitása előtt és a variánsok „sokszínűségére” gondolok, vajon megjelenhetnek-e valaha? Az összegyűjtött anyag még így is arról tanúskodik, hogy számos értékes szöveget sikerült fölkutatnom. Olyanokat, amelyek a szülésről és a szülés körülményeiről megőrzésre érdemes ősi tapasztalatokat tartalmaznak. Kötetemben ezúttal is több város és község adatközlőinek tapasztalatát rögzítem. Kezdettől fogva ugyanis arra törekedtem, hogy Csongrád megye városaiban, községeiben és tanyavilágában is érdemleges fölvilágosítást kapjak kérdéseimre. A totális gyűjtésnek ez a módszere segített, hogy a maga mélységében ismerjem meg azokat a szokásokat, hiedelmeket, amelyekért nekivágtam hatvankét községnek. Megvalósíthatatlan gyűjtői vágyam volt: egyazon időben jelen lenni mind a hatvankét községben, és az adott témát egyszerre gyűjteni. Ilyen lehetőség azonban nem adódik egyetlen gyűjtőnek sem. Ehhez csapatmunkára lenne szükség! Egy-egy általánosan elterjedt és ismert hiedelmekről, babonákról, szokásról most mindössze egy-két adatot közölhetek csak. Ez kétségtelenül visszás képet fest adatközlőim tudásáról. Mintha azt bizonygatná, hogy például az ebag, a csontra hús főzése, a mákolás ma már ritka hiedelem a megyében. Lehet, hogy már ritkán gyűjthető, de a hatvanas években még v » ' \ 236
