Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

faluközösségen belül nevüket fölkapta a hír. A gyűjtött anyag bizonyítja, hogy a boszorkánypörök ugyan megszűntek a 18. században, de az ördöngösség, bűbájosság elítélése országosan folyt tovább. Különösen a tehénrontás boszorkányainak, rontóinak megfenyítése szolgáltat e megállapításhoz jó példákat. A falvakban megrontott tehenekért ugyanis a gazda megbüntette a boszorkánynak vélt asszonyt. A hangszalagra vett gazdag anyag arról tanúskodik, hogy hivatalos személyek nélkül is zajlottak „boszorkánypörök” a tanyákon, a községek utcáiban.

A boszorkány alakjában a garabonciás, a táltos vonásai is megtestesültek. A boszorkánypörök kapcsán pedig elterjedt tevékenységüknek számos motívuma, amely csak gazdagította a boszorkány alakjáról, fogalmáról kialakított népi képzeletet. A gyűjtött hiedelemmondákból, éppen a boszorkánypörök írásos anyaga alapján, ezek a motívumok is kimutathatók. Az is figyelemre méltó, hogy míg a tudós pásztorokat, kocsisokat nevükön szólítják, a boszorkány nevét elhallgatják. (Részlet az 1987-ben megjelent Jegykendő a forgószélben című tanulmányából. Szerkesztette: Péter László)

235