Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Hetvenkedők (Vasgyúró – Vass Laci bácsi)

Nem tudom, hogy miért nevezték el Vasgyúrónak. De olyan okos, hogy az mindönt tud. Szórul-szóra elmondja az újságot, amit elolvasott. Csak azt hallottam rúla, hogy annyira mögtanul az újságbul mindönt, hogy az egy nagy politikus. Akik idősebbek, azok jobban tudják ezt. Az én egyéni véle­ményem, egy olyan félművelt, mindön lében kanál embör. A temetőben is összebukkantam vele, és azóta nem mertem átmönni a temetőn. Majdnem főbuktam a lábába. Ott aludt kint a csupasz földön. (Horváth Lajosné) 22. Vasgyúrót tudok én, csanyit, de az csak olyan zsellérembör. így jár a fuvarosokhon napszámra. Hát azt üsmeröm. Vasgyúró. Hát ez csak egy csú­folódó név. Egy kicsit olyan hillingős embör az. Úgyhogy nem egészen tökéletös az agya. Olyan csellődő embör az. Hun itt dogozik, hun ott dogozik, de állandó helye nincsen sose neki. Nem lőhet azt az embörök, ko­moly embörök közé beszámolni. Hát ezt üsmeröm Vasgyúrónak, mást nem üsmerök. (Szűcsei András) 23. Én annyit tudok mögállapítani rúla, hogy az apja teljes dilit játszott. Úgyhogy Kutyanyakon tartózkodott állítólag. Én annak idején, az 1952-es évbe kint dolgoztam ottan. Cséplőmunkás voltam éppen akkor, és úgy nézött ki a kérdés, hogy mindönütt otthon érözte magát. Gazda vót. Oszt a gazda direkt kérdözte, hogy hát János bátyám, mint akarnak maguk? Aszongya, hát nem akarnak csépöltetni máma? Oszt akkó ezt szerette az öreg. Állítólag az aprópénznek jobban örült, mint a nagynak. Csörgette a kezibe. Az úgy örült, hogy a nagy pénznek nem örült annyira. Akkor a talpát úgy verte össze, mikó mulatott, mint én a tény erőmet. Épp az előbb talál­koztam vele. Mondja, hogy melyik államnak mennyi a létszáma és mennyi atomerőműve van. Eleinte ő olyan erősnek érözte magát. Nem dógozott soha. Későbbiekbe kezdőit úgy nyilatkozni, hogy tán ú a legerősebb a köz­ségbe. Egyébként szívós természetű, mert hetvenhárom éves, és még min­dég ilyen rakodómunkás, de a tanyáját mostan bontottam szét. Ilyen lefődelt gunyhó vót. A csatomapartokba ásott lyukat, arra tösz egy kis gazt, oda be­húzódik, ott tanyázik. Nem ilyenkor, hát most aranyos az idő, hanem mikor hideg fagyok járnak, még akkor is olyan helyen húzódik meg. Állítólag így mikor tovább beszél vele az embör, akkor előfordul olyan, hogy többet mond, mint a valóság. Hol itt, hol ott van. Mondjuk, ha az embör szeretne egy kicsit mosolyogni, akkor nem mond ü semmit se. Előfordult a hatvanas évekbe, hogy hát bele-belenézött már a párt, a hatalom, és akkor kezdték vóna úgy fékezni, hogy ne csináljon márnyilvánulásokat. Hát vót neki egy telepje, annak vót így a sarkán egy gödör. Ki vót ásva és a fele le vót geren- dázva. A gerendák le voltak takarva szárral mög földdel. Száríziggel vót kö­rülkerítve és szalma vót a belsejébe téve. Aszongya énneköm egyik 21. 216

Next

/
Thumbnails
Contents