Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Hetvenkedők (Vasgyúró – Vass Laci bácsi)

alkalommal, Vezérem, nem jössz el möglátogatni, hogy hol lakom? Eljö­hetnél egyször már a tanyába szétnézni. Hát oszt elmöntem, mert éppen táp­pénzön vótam. Elmöntem hozzá, szétnéztem. Hát gyere, üljél le ide mellém, ne szégyöld a szögénységöt, az nem szégyön. Hát éppen orvosi könyvet ol­vasott. Hát osztán azt mondja, tudod Olajos Jancsi [községi orvos] butább éntűlem, mert én vizsgázott személy vagyok orvosi diplomábul, csak épp annyi a különbség, hogy én nem műtöttem még. Nem röndölök, de én a tu­dásommal előrébb állok, mert én legalább alkoholt nem fogyasztok, nem úgy mint Olajos János. Az mög tényleg szerette a tintát, állítólag az által múlt ki. Ez a Vagyúró orvosi könyvekkel, regényekkel, újságokkal foglal­kozik. Szó szerint mögmondja, hogy hányadik oldalon mi van fóltüntetve, mert a fejibe tudja tartani és aszerint halad. Hát ő olyan gyöngébb ésszel is gondolkodó, mert a világlexikon könyvet is mögvötte annak idején, aztán azt olvassa. Bár ő most atomkutatónak is töszi magát. Háromezren vótak most is - aszongya - möghíva, amikor a világ-atomtanácskozás vót. Hát űtüle kérdözték mög, mert nagyon sok hely ön tart ilyen beszámolókat, hogy mit lőhet tönni. Nem történelömszakos, hanem atomszakos is. Mondtuk neki, ha elmégy evvel mög evvel birkózni, oszt földhöz vágod, akkó elhisszük, hogy Vasgyúró vagy, de hogyha az vág fóldhön, akkor ellene mondunk. Valóban úgy vót, hogy földhön vágták a Jánost. Aszonták neki, nem Vasgyúró vagy te, csak krumpligyúró. Egyször elmöntünk az egyik italozóba, és egy utcabeli barátjával összegyűrtek. Ilyen Bocskay-kabátba vót az illető, és egy cifranyelű bicskát rántott elő: Mögöllek Gyúró még mámmá. Aszongya, abbú se lösz semmi, mert én úgy fölpofozlak, hogy te az életödbe észhön nem térsz! Oszt valóban úgy vót, hogy egyikünket is nyomott így maga előtt, másikunkat is. Nem merte belevágni a bicskát. Ez mög kiugrott a hátunk mögül, oszt adott neki olyan szájast, hogy csak! Az ötvenes-hatvanas évekbe körülfogták a rendőrök a tanyáját. Hát csak egy pince vót. A három rendőr megrohamozta a tanyáját. Nagy szárazság vót, kinn feküdt a kukorica szélibe. Látta, hogy rohamozzák a tanyát, odaszólt, hacsak vöröshasú nyúl nem csinált bennetöket, engöm nem fogtok otthon. Most is tévedtetök, mert nem fekszöm a tanyába. Elfutott, oszt úgy üldöz­ték. De később leálltak rúla. Nem csinált ű olyan törvénybe ütközőt. Van nagyon sok személy, aki a huncutságra alkalmas, hát ilyen lőhet ű is. Azon pankál az agya mindég. (Bartus Ferenc) 24. Ez a Vasgyúró neve. Ez csak olyan csúfheve vót ennek. De én mög nem mondom, hogy Kovács-e, mi-e. Hát egy kicsit én úgy vöttem észre, hogy itt [a fejét mutatja] van baj neki. A politikával avval biztos, hogy foglalkozott. Egy nagy kommunista vót. Hogy begyütt ez az új rendszer, állandóan buj­kált. Mindég bujkált. A Jóisten tudja, hun vót a gunyhája, de bujkálni buj­kált mindég. Ilyen nagyon politikus valami lőhetett ű. Én nem ismertem különben. Ismertem, hogy Vasgyúró. Miért maradt rajta ez a név? Azért, 217

Next

/
Thumbnails
Contents